Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
300 legmagasabb és boldogító kegye megbízott, véget ér, és bár örökre fenmarad annak a törhetlen hűségnek, annak a legmélyebb hódolattal párosult őszinte tiszteletnek és szeretetnek erős kapcsa, mely engem a Fenséges Főherczegi család mindegyik tagjához fűz; de megszakad az a gyengéd kötelék, mely tanárt és tanítványt összeköt s mely engem eddigelé József Ágost ő Fenségéhez csatolt. A búcsú órájában eszembe jutnak egy idős harczosnak a küzdőtérre lépő fiatal katonához intézett eme szavai: esto vir, légy férfiú; esto vir a szónak azon teljes értelmében: qui habet virtutem; mert lehet valaki rendkiviili észtehetségü; de azért közönséges lelkű; lehet valaki gazdag értelmi tervekben; de szegény a szív nemes érzelmeiben. Nem erre vonatkozólag intézem Fenségedhez az említett búcsúszavakat; abban ugyanis bizonyos vagyok, hogy a lelkűiét, a jellem tekintetében Fenséged a vir fogalmának meg fog felelni; hisz azon, előttünk ideális alakokat, a Fenséges szülőket és testvéreket naponkint szin- ről-szinre láthatta, ezeknek erényeit tettekben úgy, mint szavakban nyilvánulni naponkint tapasztalhatta Fenséged, és bár távol a szülői háztól, időközönkint mégis megcsókolhatja azokat a szülői áldó kezeket, melyek vezették; hallhatja azokat az áldó ajkakat, melyek tanították; időközönkint megpihenhet azokon
