Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
271 A herczegprimás allokucziója. Vassary Kolos herczegprimás az esztergom- főegyházmegyei papság 1894. augusztusában lelki gyakorlatainak végeztével beszédet intézett a papsághoz. A beszéd, mely nagyér- dekü nyilatkozatokat tartalmaz, egész terjedelmében igy hangzik: «Igyekezzünk megőrizni abünbánat könnyei által megmosott lelkünk tisztaságát, — hogy visszatérvén hivatásunkhoz, lucamus gregi nostro: — de csak lucere ? ez nem elég — a téli nap is világit, fénylik, de nem melegít, nem éltet; lucere et ardere, világítani és egyúttal égnünk kell a szeretet füzétől, — hisz az Ur maga mondotta: arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek — és a nemzetek apostola igy szól: ha szeretetem nincs, semmi vagyok. Cseréljük ki szeretettől áthatva az első találkozás alkalmával sziveinket, oda teszem a tieteket, hová ti is szántátok az enyémet: az egyház és a haza oltárára. Egyház és haza! E két szóban nehezedik reám nagy felelősséggel járó kétoldalú állásom terhének rengeteg, majd birhatlan súlya, — nehezedik azért, mert sem egyikhez, sem a másikhoz hűtlen lenni nem tudok, nem akarok. Avagy méltó volnék-e csak egy óráig
