Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
270 Egyenesen a pénzverőből hozták a csillogó ezüstpénzeket a primási palotába, — s Magyarország herczegérseke soha sem távozott a nélkül, hogy zsebeit ezüst húszasokkal ne rakta volna tele •— és soha nem tért haza a nélkül, hogy ezek a zsebek fenékig ki ne ürültek volna. ^ A systema roppantul tetszett mindenfelé. A bérlők és gazdatisztek is nagyon meg voltak elégedve. A korábbi herczegprimásnak egy egész számontartó udvara volt; jaj volt annak, a kinek a számadása nem vágott össze, — most mindennek vége lett. Az uj prímás nem vizsgáltatta át olyan hideg szigorral a számadásokat, a hátralék se tartozott többé a ritkaságok közé. A nemeslelkü főpap olyanformán gondolkodott: ám éljétek világotokat, szegény emberek, bizonyára lesz annyi belátástok, hogy engem is hagytok élni. Nem volt. Az adósság veszedelmesen közeledett — a második millióhoz. És egyszerre a lapok közölték, hogy a prímás ez idén nem megy a drága tengeri fürdőre nyáron, hanem visszavonul balaton- melléki apró nyaralójába, a melyet még azon a pénzen építtetett, melyet gimnáziumi tanár korában takarított össze. Tengeri fürdőre — a szegényei mentek. ¥
