Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
269 porokét. Az elhunyt prímás hagyatékában számtalan takarékpénztári könyvecskét találtak, —• s a mit apró megtakaritgatásaiból ily módon biztos helyre nem tehetett, —- azt hasznos gazdasági felszerelésekbe fektette be. Ökreinek, teheneinek, lovainak se szeri, se száma és mindez a tenyészet legremekebbje volt. Gépe kevesebb volt, — de nem kevés; — szóval az instruktio, — a mit egy kereskedő cüzletfelszerelésnek» nevezne •— egy millió forintot képviselt. Az uj primás megvásárolta tehát ezt a felszerelést — mint az már szokásos — egymillió forintért s miután természetesen ő nem spórolt össze még ennyit — egy millió forintnyi adóssággal vonult be székhelyére; a mi egy prímásnak ugyan nem sok, — kezdetnek azonban egészen csinos kezdet. És alig adták hírül a lapok a világnak, hogy a könyörület nemes papja foglalta el a primási trónt, — ime megindult a könyör- gők serege népes tömegekben Esztergom felé. Hatalmas áradat volt. Mindenféle ezéh- beli egyesületek, tanítók, tanulók, veteránok, Írogatok, művészek, férfiak és asszonyok mind ott tolongtak a kihallgatás napján a primás előtt, s az ő nagy lelke nem ismert tagadást, nem kutatta igaz-e a nyomor, mely feléje esdett, — kapott mindenki, üres kézzel ki sem távozott tőle.
