Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

89

vetlen természetessége hatott. Meglátszott, hogy írója nem ragyogni, hanem használni akart.

Főpásztori segítőtársainak február 12-én kinevezte az eddigieket: Majer István esztergomi és Boltizár József nagyszombati vikáriusokat. Február 20-án kibocsátja a hívekhez első pásztorlevelét és megkapja Rómából azon ötödéves felhatalmazásokat, melyeknek alapján a pápától átruházott jogokkal is élhet. Március 12-én az országos ínség ügyében könyörületre szólító pásztorlevelével fordul papjaihoz és a hívekhez. Hogy a mindinkább tornyosuló egyházpolitikai küzelmekben erőt és utasításokat szerezzen, április 13-án „ad limina apostolorum“ a pápa elé járult. Élőszóval is tájékozást akart szerezni mindazon egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag, amelyekre mindjárt primássága kezdetén információt kért a Szentszéktől. Rómából hazaérkezve, a koronázási jubileumra kiadta intézkedéseit s megtett mindent, hogy egyházmegyéje viszonyaival megismerkedjék. Első miséjét az esztergomi bazilikában, 1892. Űrnapján mondotta, első szent beszédét Nagy-Boldogasszony napján.

Mint egyházi szónok dogmatikus alapon áll s a dogmákból hirdeti az erkölcsi tanokat. Kifejti először a tételt, képekkel, példákkal megvilágítja az értelem meggyőződésére. Majd magával ragadja a szívet, hogy rokonszenvet indítson a hirdetett igazság iránt. Mikor a részvét, a nyomor szenvedéseiről szól, elérzékenyül; mikor bizonyít, fénylő szeméből a meggyőződés árama tódul ki. Átérzett heve, ha „belejön“szónoklatába, nagyobb arányokat ölt. Hol lecsap és gyújt, hol fölemel és