Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

86

A hercegprimás utolsó szavainál hangos zokogásba tört ki és könnyezett az egész gyülekezet. Végül megcsókolta a rend jelenlevő' tagjait és visszavonult szobájába. A hercegprimás külön körlevelet is adott ki, a melyben elbúcsúzott összes rendtársaitól.

1892. január havát a fővárosban töltötte s készült püspökszentelésére s beigtatására. Ezen idő alatt érte őt a legelső kitüntetés. Róma sietett őt elsőnek kitüntetni, a bíbor viselésének rendkívüli felruházásával. Ha jól tudjuk, ilyen kitüntetés magyar főpapot még alig ért. Hamar kapta meg a bíbort. Ez a szín a szenvedés és a szeretet szimbóluma. Mintha az isteni Gondviselés eleve jelezni akarta volna, hogy primássága a küzdelem és a megpróbáltatás korszaka lesz, mely lelkét próbára fogja ugyan tenni, de lángoló szeretettől hevülő szíve az egyház és állam békéjéért, a türelem és heroikus fel- emelkedés állandó tűzhelye marad.

Székvárosában azt várták, hogy ünnepélyesen fogja bevonulását s székfoglalóját megtartani. Ő azonban február 1-én a délutáni gyorsvonattal egész csöndben s váratlanul érkezett meg Esztergomba. Megérkezéséről a városban csak akkor értesültek, amikor hálaimáját kápolnájában már elvégezte s lakosztályát elfoglalta. A lobogódísz és kivilágítás persze spontán lelkesedés műve volt.

Amilyen szerény, igénytelen volt székvárosába jövetele, oly csendes, az észrevétlenség homályába burkolt érseki székének hivatalos átvétele és püspöki konszekrá- ciója. Egyszerűen egybegyűjtötte káptalanét, felolvastatta