Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
87 a kinevezést, a királyi adománylevelet, a pápai bullákat és ezzel primási s érseki jogainak birtokába lépett. Február 7-én pedig Qalimberti nuncius a primási kápolnában püspökké szentelte, átvette az érseki palliumot, mire magas méltóságának utolsó lényeges aktusát is elérte és megkezdte fó'pásztori hivatalát. Királyi adománylevelében van egy passzus, mely az eddigi adománylevelektől eltérően, egy új kötelezettséget ró ügy ő reá, mint utódaira, t. i.: a király ott tartózkodása s az országgyűlés tárgyalásainak ideje alatt, különösen télen, a budapesti székelést. Simor prímás halála után a kormány, a képviselőház, a sajtó s Budapest főváros hangosan kívánták egyházi s állami érdekből, hogy a primási székhely Esztergomból az ország fővárosába helyeztessék. A kívánat keresztülvitele azonban akadályokba ütközött. Ha a változott államjogi helyzet látszólag kívánatossá is tette a primási székhely kérdésének rendezését, a hang, a modor, a mellyel a sajtó, sőt maga a törvényhozás is az ügyet tárgyalta, illetéktelen s bántó volt. Tisztán politikai kérdésnek tekintették az egész ügyet, ami természetesen, a kérdés rendezésének csak hátrányára vált. Nem gondolták meg azok, akik a kérdést felvetették, hogy a székhely-kérdésnek kánonjogi jelentősége is van s elintézése a főkegyür jogaival korrelativ viszonyban van. A kormány maga is tapasztalta a kérdés tanulmányozásánál, hogy sok akadályt kellene leküzdenie terve megvalósítására. Közbejött az esztergomi főkáptalannak a felséghez intézett memoranduma is, melynek hatása alatt a kérdés levétetett a
