Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
79 mas jelöltet. A főapátot a hír nagyon leverte s hivatkozva arra, hogy ily magas kitüntetésre és felelősségteljes méltóságra nem tartja magát se érdemesnek, se erősnek, a felajánlott főpapi széket nem fogadta el. Csáky gróf erre a kötelességet állította szembe, melyet a haza érdekében, az eddigi nyugalmas állás helyett meg kell hoznia. Mikor a főapát újból kijelentette, hogy nem érez magában erőt ily nehéz állásra, a miniszter, lelkületét szépen jellemző válaszában, az Isten irgalmasságára és gondviselésére hivatkozott, amelyben a főapátnak is bíznia kell nehéz hivatása teljesítésében és amely őt is meg fogja segíteni. Az Isten irgalmasságára való hivatkozás lefegyverezte a főapátot, könnyel teltek meg szemei s bár megtörve, belenyugodott jelölésébe. Ezzel a kormánya primás- kinevezés kérdését eldöntötte. Október 23-án a minisztertanács formálisan jelölte a primási méltóságra s 24-én adta tudtára Csáky gróf Vaszary Kolos főapátnak ugyancsak bizalmasan, hogy ő Felsége a minisztérium előterjesztését kegyesen fogadta, a Szentszék helyeselte s kinevezését a Felség a napokban fogja aláírni. Október 30-án kapta az első gratulációt Galimberti nun- ciustól, aki már hercegprímásnak címezte. Ugyanazon napon, tehát a Kolos-napján, az ünnepi ebéd végén érkezett meg Pannonhalmára Szapáry gróf miniszterelnök hivatalos üdvözlése, mire az új prímás nem birva felindulásával, könnyezve vonult lakosztályába. A szokásos alakiságok elintézése után, 1891. évi október 27-én írta alá ő Felsége a következő legkegyelmesebb kinevezést:
