Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

23

ványát, majd rátette az ifjú feje're kezét és sz. Benedek fiává fogadta cum benedictione S. Benedicti.

Szegényesen, szívében telve reményekkel, emlékében az anyai tanácsokkal, kisérve az aggódó anyai szeretettől s nemes önbizalomtól, 1847. szeptember 15-én veszi fel Pannonhalmán a rend öltönyét, hogy, mint mondotta a szent szerzethez intézett búcsúlevelében, „embertársaim lelki és szellemi nevelésén és boldogítá- sán fáradozzak.“ Az újoncévet Pannonhalmán tölti. Alig tölt ott azonban félévet, kitör a szabadság-küzdelem és a fegyverek zaja, a haza szabadságának védő' visszhangja, Czuczor riadója a szent falak közé is eljutott.

Vaszary Kolos épen a rend győri filozófiai tanintézetében folytatta tanulmányait, midőn egy napon, a beállott zavarok miatt, a főapát a filozófiai kurzust Pannonhalmára helyezte át, hogy a növendékek zavartalanul folytathassák tanulmányaikat. Azonban a haza állapota megkívánta, hogy minden fegyverfogható ifjú a nemzeti küzdelem bajnokává esküdjék. Hazafias hagyományaihoz híven tehát a bencés-rend is 1848. szeptember 4-én a katonaköteles korban levő növendékeket a haza védelmére haza bocsátotta azzal a meghagyással, ha honvédelmi kötelezettségüknek eleget tettek, a rend ismét visszafogadja őket. 1849. április 18-án a többi növendékeket is haza bocsátották világi ruhában, azzal a biztosítással, hogy a háborús viszonyok megszűnte után a rendbe ismét visszavétetnek. 1849. április 30-án 18 növendék haza is ment szüleihez; a pannonhalmi főiskolát