Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

22

az asztalon, úgy hogy ilyenkor sokszor a premontreieknél kapott levest és más meleg ételt. Ruhával sokszor egyik mostoha bátyja látta el.

* * *

A vergődés és küzdelem ezen évei nem sokára mégis legördültek. A keszthelyi 6 osztályt elvégezte. Elérkezett a pályaválasztás ideje. Mi legyen, hová menjen? . . . Gyakran elmerengett a Balaton partján. Ha csak szerit ejthette, el-el nézte a hullámzó habokat, az ég felhőit, amint a tó tükrén hajóztak; benézett a messze távolba s ügy érezte, hogy lelke szinte átfolyik a nagy Balatonba. Akárhányszor szemlélődött, Tihany orma mindannyiszor oly csábítóan integetett feléje, mint valami sellő. A történelmi nagy kép eleVenült meg előtte, az ormokról 7 százados emlék tekintett feléje, s az emlékkel együtt megjelent előtte annak a szerzetnek géniusza, mely a maga történetével Magyarország történetét is együtt írja. A történeti érzék odavezette a legnagyobb történeti múlttal biró szerzet oltárához, hogy amely szerzet megmunkálta a magyar kultúrát és niegalapítá a magyar államot, annak kebelében ő is szolgálja a magyar kultúrát az élőszó és a toll hatalmával.

Gyalogszerrel ütnak indul, a kebelébe rejtett bizonyítványával. Két napi üt után Balatonfüreden találja Rimely Mihályt, sz. Benedek-rend főapátját s alázatos kéréssel jelentkezik, hogy vegye fel a szent hivatást teljesítő rend tagjai közé. A főapát csak nézi a fáradt, árva és gyönge diákgyereket, átolvassa kitűnő bizonyít-