Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
130 ne a rettenhetlen bátorság büszkeségével nézzen a vihar elé, hanem annak elhárításáért a szív alázatosságával, a tanítványokkal esedezzék: Domine salva nos! Egy másik Sz.-lstván-Társulati beszédében (1896.) a tudománynak a társadalomra való hatásáról szólt. Azt bizonyította, hogy a tudomány nem elégséges a közjó elmozdítására s a történelem szomorú példái tanúsítják, hogy fényes tehetségű, de sötét lelkű egyének valóságos ostorai a társadalomnak. A társadalom alapjának az erényt hirdeti, mely a lelkeket együttes tevékenységre, a szívet együttes érzésre, a társadalmat összetartó egységre kényszeríti. Epictettel tart, hogy: „hasznosabb szolgálatokat teszünk a hazának, ha polgárai szívét nemesítjük, mintha magas épületeket emelünk; előnyösebb rá nézve, ha nagy lelkek alacsony tetők alatt laknak, mintha szolgalelkek magas épületekben elbújnak.“ E kitépett sorok, ezen rövid ismertetések is bizonyítják, hogy a bíboros főpap felszólalásai korunk szellemi követelményeinek megfelelnek. Korának, társadalmának bajait nyomozva, síkra száll az emberi gőg kinövéseivel, melyek a társadalmat Isten nélkül akarják föntartani. * * * 1896-ban ünnepeltük a milleniumot. A püspöki kar felkérte a hercegprímást, hogy közjogi méltóságának érvényesítésével tárgyaljon a püspöki karnak az ünnepélyeken való méltó részvétele ügyében. Ezt a hercegprímás meg is tette. A püspöki kar tényleg állásához mérten jelent meg az ünnepélyen. A hercegprímás jelen volt a szent
