Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
131 korona kivételénél és visszahelyezésénél; Szent István napját különös fénnyel ünnepelték meg az uralkodóház s a püspöki kar részvételével. A millenáris ünnepélyek gerincét a budavári Boldogasszony-templomban megtartott Te Deum képezte. Ott volt a felséges király, az uralkodóház, a püspöki kar, az országzászlósok, a külföldi hatalmak képviselői, a törvényhozás, a kormány, a hadsereg s a főbb állami méltóságok. Ilyen fényes s lelket lebilincselő isteni tisztelet még nem volt Hollós Mátyás templomában. Olyan kép volt ez, melyet történeti jelentőségű zománccal vont be a katholikus egyház fönséges szertartása. Fénypontja ennek a hálaadó ünnepnek a hercegprímás remek beszéde volt, telve áldással és intelemmel a királyhoz, a nemzethez és az országhoz. A királynéhoz oly megindítóan, oly hűséges magyar szívvel szólott, hogy az könnyezett. A nemzeti múlt eseményeit vizsgálva, kiolvasta abból a magyar örömét, bánatát, gyászát, jólétét és szenvedését. Megjelölte a nemzeti hivatás határköveit, de egyben odaállította melléje az uralkodói lelkiismeretet is, mely az uralkodót az alkotmány megtartására kötelezi. „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát!“ Ez az alapeszméje a beszédnek és ezt tartva mint vértet a korona és nemzet elé, ebből vonja le azon következtetést, hogy csakis a kereszt tövében, annak fényében fogjuk megtartani, felvirágoztatni, boldogítani az ősök által elfoglalt és nekünk örökségbe hagyott hazát. Mint valami hitvédő látnok, figyelmezteti nemzetét a visszavonás fátumszerű átkára, nehogy akkor, amikor sorsa saját 9*
