Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
129 — azért szükség volt a társadalmat arra figyelmeztetni, hogy csak a vallással lehet erős, hogy a hitbuzgalom mentheti meg. Ezt a figyelmeztetést a Sz.-lstván-Társulat közgyülésén intézte a hercegprímás a nemzethez, amikor a hitetlenségről beszélt. „Bármennyire lázas és forrongó a kor, — mondotta — a hitetlenség nem lehet a népek jellegének kinyomata. Egyes hitetlenek mindig voltak, de az emberiség túlnyomó többsége magát azokkal nem azonosította. A múlt az istentagadást nem engedélyezte, ellenkezőleg az államok törvényeik, erkölcseik tekintélyét és sérthetetlenségét Isten szentesítésére alapították.“ Ezen eszmemenetből kiindulva, bizonyította az Istenség eszméjének a lélekben való gyökerezését és tagadja, hogy tudná az a nép a társadalmi rendet és a hazafias kötelességet, amely népnek nincs más evangéliuma, mint a törvénykönyv, nincs más lelkiismerete, mint a rendőrség fegyelme. Óva inti a társadalmat a keresztény szellemet letaroló sajtótól, színpadtól és társadalmi felfogástól, melyek megmételyezve az élet összes viszonyait, eddig mindenütt Istentagadásra vezettek. Rámutatott azon veszélyes mozgalomra, mely az Istent a tudománynyal akarja helyettesíteni. Hogyan származtunk, mi a célunk, mi a rendeltetésünk? Ezen legfontosabb kérdéseket a tudomány nem képes megoldani, mert a tudomány csak a természeti dolgokat ismerteti meg velünk, sőt még az érzékeink alá eső tárgyak lényegére sem képes felvilágosításokat nyújtani; képtelen megfejteni oly jelenségeket, amelyekkel naponkint találkozunk s csodálatra késztetnek. Éppen azért arra kéri a társadalmat, hogy 9
