Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
117 tapssal s éljenzéssel fogadta. Legnagyobb hatást azonban azon részlet keltett, melyben a katolikusoknak jogaikhoz s hitükhöz való törhetlen ragaszkodását tolmácsolta: „E türelem és mérséklet mellett azonban egy percre sem szabad megfeledkeznünk egyházunk azon érdekeiről, melyeket semmi körülmények között feláldoznunk nem szabad, nem lehet. Hogy is lehetnénk mi igaz, hű hazafiak, ha igaztalanok, hűtlenek lennénk egyházunkhoz? Mi katholikusok igen is alkalmazkodni tudunk hazánknak megváltozott viszonyaihoz; de a hit és erkölcs dolgában sem egyesek akarata, sem a nemzetek intézményei, sem a század korszelleme előtt meg nem hajolhatunk, mert az emberi eszmék, erkölcsök, elvek, rendszerek, törvények ellenmondók, változók, mulandók, de az Isten törvényein és Ígéretén alapuló kath. egyházunk hit- és erkölcs-elvei maradandók, azok nem csupán a múlté, nemcsak a jelené és a jövőé, hanem az örökkévalóságé.— Maga az Ur mondotta: hogy az ő igazsága megmarad örökké. Ép azért, ami bennünk ideiglenes, múlandó, azt szívesen átadjuk, feláldozzuk vagyonunk; szívünk, életünk, földi királyunké, földi hazánké; de lelkünket nem adhatjuk oda, mert az égi királyunké, Istenünké, égi hazánké, az örökkévalóságé!“ A budapesti katholikus nagygyűlésen való szereplése után nemsokára, május 7-én, a főrendiházban nyilt alkalma, hogy mint politikus véleményt mondjon a polgári házasságról s irányt jelöljön a katholicizmus állásfoglalásában. Midőn felemelkedve szólni kezdett, síri csendben figyelt reája a ház s mindenki érezte, hogy az ő beszédébe van letéve az egész vita súlypontja. Dogmatikus alapon indult s azután a gyakorlati politika szempontjából cáfolta a polgári házasság mellett felhozott érveket. Beszéde első részében a házasság szentségi jellegéről, felbonthatatlanságáról s törvénykezéséről szólott. A második rész, a polgári házasság védőinek érveit
