Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
116 minden arcon ott lesz a néma kérdés: hát még ez sem elég? De Vaszary Kolos prímás minden előre látható következmények dacára szigorúan teljesítette azt, amit módjában állott megtenni és — nem engedett. A magyar katholicizmus modern történetében felejthetetlen és nagy horderejű esemény volt az 1894. január 16-ki első' országos budapesti katholikus nagygyűlés, melyen 600-nál több országos méltóság, mágnás, főpap, képviselő, nagybirtokos, 1000-nél több előkelő polgár, tanár, ügyvéd, bíró, állami vagy köztisztviselő s mintegy 1500 egyéb egyházi s világi vett részt. Ezen a gyűlésen tette meg nyilvános hitvallását Vaszary Kolos hercegprímás. Az ő beszéde uralta a gyűlés hangulatát s az általános hatásnak adott kifejezést Eszterházy Miklós Móric gróf, midőn azt mondotta a prímás beszédjéről, hogy az „szíveink azon húrjait pendítette meg, melyek akkor rezzennek meg élénken minden magyar keblében, midőn a hazaszeretet s vallásos meggyőződés nevében felhívás intéztetik hozzá. Felszólalt a vezér, kinek szava megjelöli az irányt, amelyen haladnunk kell s hogy elérjük a célt, melyet Eminenciád szavai elénk tűztek, fokoznunk kell a szíveinkben élő lelkesedés erejét és akaratunk legyőzhetlen kitartását.“ A sajtó korszakalkotónak nyilvánította ezen manifesztációt, mert egész határozottan tárta fel a magyar katholicizmus sebeit s jelölte meg mint minimumot azon szabadságot, melyet Magyar- országon minden felekezet bir s melyet csak tőlünk akarnak elvonni. Az illusztris hallgatóság, a primási beszédnek minden egyes nyomatékosabb mondatát lelkes
