Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
115 házunk jogai újabb törvények által még újból is megsértessenek.“ A püspöki kar negyedik munkálata már nem volt memorandum, hanem közös pásztorlevél, mely felvilágosította a híveket az egyházpolitikai javaslatokról s őket buzgóságra bátorította. A memorandumok eredménytelenek maradtak, úgy a koronánál, mint a kormánynál. Az állami hatalom elég erősnek érezte magát, hogy az egyházzal a harcot fölvegye. * * * Az 1894-ik év Vaszary Kolos primásságának legnehezebb esztendeje. Ekkor érte el teljét mindaz, amit liberális egyházpolitikának nevezünk. Ha eddig csak egy kormány nyúlt érzelmei közé, most mindezt megfogja tenni az országgyűlés többsége. Meg kell érnie, hogy a múlt mulasztásainak szomorú eredményeként a katholikus egyházat a históriai jognak piedesztáljáról leszorítják és kiszolgáltatják mind annak, amit 1867-től 1890-ig elfojtottak ellene. Az ő szeme láttára akarják mindezt megtenni s még azt kívánják tőle, hogy lecsendesítse a katholikusok között támadt morajt. Meg kell érnie, hogy akikben bízni tudott, azok nem támogatták kellőképen s bármilyen lelki küzdelmek közt látnia kell, hogy a katholicizmus híveit le fogják győzni a hatalom eszközeivel s Kossuth üzenetének segítségével. Magyar- ország bámulni fogja a prímást az Olajfák hegyén, minden katholikus hívő szeme rajta nyugszik s látva a felekezeti harcok fegyvercsörgése között küzdő prímást,
