Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
sét hivatott kifejezni. Aligha véletlen, hogy Bakócz sírkápolnájából is ugyanezek a gondolatok elemezhetők ki. A belső tér négy fülkéje közül a sekrestye oldalán lévő épp kétszer olyan mély, mint a többi három, ami a centrális térnek finom kelet-nyugati nyújtást ad. E rendhagyó bővítésnek lehetséges magyarázata, hogy az alapító sírhelye így kápolnája főtengelyében, az oltárral szemközt, valóban hangsúlyos, rangjához méltó és az építészeti koncepció egészébe szervesen illeszkedő helyet kaphatott. Bakócz 1521. évi végrendeletében meghagyta, hogy testét az általa épített kápolna földjébe temessék. A temetés módjáról és pontos helyéről azonban semmi adatot nem ismerünk. Egy kupolás térnél ahhoz, hogy az egész teret egy szempillantással át lehessen tekinteni, ki kell lépnünk a kupola alól egy külső pontra, ahonnan mindent egységben láthatunk. A nagy reneszánsz térkompozícióknál a mellékterek nyújtják ezt a lehetőséget, a Bakócz-kápolna azonban csak egy kis, fülkékkel bővített négyzetes tér, amelynek azonnali áttekinthetőségét mesterien oldotta meg a tervező azzal, hogy az eredetileg a Szent Adalbert-székesegyházba nyíló fülke íve jóval a belső főpárkány fölé emelkedett. Épp ezért a legnagyobb kár, ami a kápolnát a 19. századi áthelyezés során érte, az volt, hogy 180 fokkal elfordították, s így egykori bejárati nyílása befalazva a külső oldalra került. Szerencsére változatlanul maradt a megközelítés másik iránya a sekrestye felől. Ezen az oldalon van ugyanis az a térbővület, ahol Bakócz nyugvóhelyét sejtjük, s amely lehetővé teszi, hogy a kápolnát kedvező látószögben pillanthassuk meg. Ha ez a látvány nem is kárpótol az egykori bejárati nyíláson át feltáruló élményért, legalább őrzi a kápolna céltudatosan megszerkesztett eredeti térművészeti koncepcióját. A jól megválasztott arányok és látószögek mellett a tér áttekinthetőségét és megértését a belső erőteljesen kirajzolódó rendszere segíti elő. A szerkezet legfontosabb vonalainak hangsúlyozása mellett csupán az ajtók és ablakok keretezése kap szerepet a falak tagolásában. Ezt a tiszta építészeti rendszert az egységes anyag: a sajátosan magyar, Esztergom vidéki vörös márvány teszi egyedülállóan előkelővé és monumentálissá. Az egész architektúra mintha egyetlen darab meleg, barnásvörös, csillogó fényű márványtömb- ből volna kifaragva, ami utánozhatatlan művészi atmoszférát ad a kápolnának. Rendkívül nemes és előkelő, de nem hidegen fenséges, hanem emberien meghitt és harmonikus. Az Esztergom vidéki vörös márványt a magyarországi építészet már a kora középkor óta ismerte és alkalmazta, de egy egész épü8
