Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A kor
éppen itt, máshol soha utol nem ért gazdagsággal, az új művészet. Az irodalom, valamint a képzőművészetek a természetet és benne az embert akarják megismerni és ábrázolni. Az építészet az antik római alkotások klasszikus szépségének törvényszerűségeit kutatja és az abszolút szépség geometriai arányait tanulmányozza, az írók és bölcselők pedig a latin és a görög irodalom alkotásaihoz fordulnak. A reneszánsz két nagy szenvedélye: a könyvek és az épületek. Az építészetben mindinkább kiemelkedik az egyéniség sajátos szerepe és jelentősége, a mecénásé éppúgy, mint a művészé. A mecénás nemcsak közvetlenül a tervek, a koncepció kialakításával vesz részt az épületek megalkotásában, hanem azáltal is, hogy létrehozza maga körül azt a szellemi környezetet, amelyben a mű keletkezésének feltételei megérlelődnek, írók, költők, bölcselők, tudósok, a művészetek legkülönbözőbb ágainak művelői csoportosulnak egy-egy nagy világi vagy egyházi fejedelem, esetleg egy tehetős polgár körül, s ebben a közegben fejlődnek, terjednek a humanizmus eszméi. A művészek és kézművesek hol egyik, hol másik mecénás udvarában töltenek hosszabb-rövidebb időt, miközben munkájuk során eltanulják és közvetítik is a különböző régiók művészeti irányait, stílusváltozatait. így alakulnak ki azok a művészeti központok, amelyekben a Firenzéből kiinduló új szellem és művészet tért hódít és újabb változatokat teremt. A tér, a tömeg, a síkok alakításának koncepciója és az azokat architektúrává ötvöző omamentumok részletmegoldásai így fejlődnek tovább, egymással keveredve, egymásra rétegződve, egymást megtermékenyítve, sokszor épp a megrendelő választása, befolyása révén. Európa nagy részében ezalatt tovább él a késő gótika, és - különösen az egyházi építészetben - 1500 körül még nagyszabású alkotásokat produkál. A gótikus építőtechnika több évszázados hagyományai rendkívül mélyen gyökereztek, és csak lassan tudtak kicsírázni az új eszmék. A két stílus találkozása, keveredése, egymásra rétegződése, kölcsönhatása ma még kevéssé feltárt és megértett jelenség, pedig elsősorban Itálián kívül, egészen sajátos alkotásokat hozott létre. A bölcselet és művészet virágzása mögött azonban a középkori Európa társadalmi és politikai átalakulásának mozgásai rejlenek. Egyház és állam, nemesség és polgárság, a fejedelmi udvarok fénye és az elnyomottak nyomorúsága, az elvonulás a bölcs és magasrendű eszmék közé, a mártíromság vagy a célratörő ügyesség közti választás problémái foglalkoztatják a kor legjobbjait. Az eszmék, információk cseréjének legfőbb eszköze a humanisták levélváltása. A legnagyobbak egyike, Aenea Silvio Piccolomini - a későbbi 11. Pius pápa - bámulatos tehetséggel írja le a tájakat, városokat, szokásokat, politikai, társadalmi állapotokat; levelei az új eszmék leghatásosabb terjesztői. O az első olasz humanista, aki in. Frigyes német-római császár udvari kancellárjaként észak felé közvetíti a humanizmus eszméit. Már a bécsi udvarból traktátust írt a fejedelmi nevelésről az ifjú v. László magyar 7
