Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Alapkőletétel

ALAPKŐLETÉTEL Az 1506. esztendőt fontos esemény tette nevezetessé az esztergomi érseki udvarban: Bakócz Tamás érsek, a nagy hatalmú főpap és politikus a közép­kori Szent Adalbert-székesegyház déli oldalánál - bizonnyal kellő ünnepé­lyességgel - elhelyezte azt az egyszerű vörösmárvány alapkövet, amelyen finoman vésett reneszánsz antikva betűkkel ez olvasható: THOMAS BAKOCZ DE ERDEVD CARDINAL STRIGONIEN DICA VIT ANNO MD VI Ez az aktus egy a székesegyház teréből nyíló sírkápolna építkezésének kezdetét jelzi, amelyet Bakócz Tamás emeltetett a maga számára, a kor stí­lusában, a mecénáshoz méltó művészi igénnyel, itáliai mesterek keze által. A kor a reneszánsz nagy százada, a Cinquecento, amelynek nyitányaként 11. Gyula lépett a pápai trónra. A művészet központja most Róma, ahol az új egyházfejedelem röviddel megválasztása után, már 1505-ben megbízta Michelangelót, hogy készítse el a síremlékét. A síremlékhez Giuliano da Sangallo tanácsára centrális, kupolás kápolnatervek készültek több válto­zatban, míg azután Bramante tervei alapján kibontakozott az új San Pietro gigászi méretű épületének gondolata, amelynek alapkövét ugyancsak 1506- ban, április 18-án rakták le. Az esztergomi kápolna mecénása, Bakócz Tamás bíboros érsek, Ma­gyarország prímása, az itáliai egyetemeken nevelkedett humanista főpap, aki főkancellárként a király mellett egyben a legfőbb világi hatalom birto­kosa volt, a nemzetközi politikában is fontos szerepet játszott, s a pápai trónra tört. 1512-ben az egyik legesélyesebb jelöltként vonult be a pápavá­lasztásra Rómába, s csak a nemzetközi helyzet váratlan fordulata ütötte el Szent Péter székétől. Bakócz sírkápolnájának mesterei közül az itáliai reneszánsz nagy króni­kása, Giorgio Vasari egyedül Andrea di Piero Ferrucci fiesolei szobrászt és építészt említi, akit mindmáig a fehérmárvány oltár alkotójaként tart szá­mon a művészettörténet. Ferrucci két korábban készült retablója közül az egyik ma is a fiesolei dómban van, a másikat a londoni Victoria and Albert Museum őrzi. Az 1500-as évektől a firenzei dóm kőszobrászműhelyét vezette, és Michelangelo munkatársaként dolgozott. A kivitelező díszítő­szobrászok egyik vezetője vagy éppen fő irányítója pedig nagy valószínű­séggel azonosítható a magyarországi reneszánsz ismert alakjával: Ioannes Fiorentinusszal. A mű felépült, és viszontagságos sors után mindmáig fennmaradt mint 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom