Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Ioannes Fiorentinus
Tamásnál tett látogatása alkalmával rendelt Esztergomban több más sírkővel együtt. A gnieznói székesegyház északi oldalhajójában ma négy vörösmárvány sírkő található; közülük a Laski érsekén olvasható Ioannes Fio- rentinus szokásos szignatúrája, a másik három hasonló jellegű, de különböző kvalitású sírkövön azonban nincs szignatúra. Ioannes Fiorentinus személyével - e három szignált mű alapján - már 1886 óta foglalkozik a magyar művészettörténet mint a magyar reneszánsz egy kézzelfogható, név szerint ismert alakjával. A menyői templomkapu és az esztergomi kápolna sekrestyeajtajának hasonlóságából kiindulva elsőként Balogh Jolán vetette fel 1955-ben, hogy a Bakócz-kápolna olasz mestereinek egyike lehetett. Magyarországi műveinek kvalitásai alapján azonban a kápolna kisebb jelentőségű, szerényebb részleteinek faragóját vélte felfedezni benne. Ha Ioannes Fiorentinus három szignált művét összevetjük, feltűnő kvalitásbeli különbségeket állapíthatunk meg. Az eddigi publikációk nem tudtak megnyugtató magyarázatot adni a különbségekre. A három közül messze kiemelkedik a gnieznói Jan Laski-síremlék, amelynek plasztikai részletei a Bakócz-kápolna leggazdagabb díszítőmotívumaival azonos értékűek, és formai rokonságot is elárulnak. Ennek alapján valóban megerősíthetjük Balogh Jolán megállapítását, miszerint Ioannes Fiorentinus- nak része volt az esztergomi kápolna munkáiban. A másik két magyarországi mű jóval szerényebb kvalitásai azzal magyarázhatók, hogy azokat - útmutatásai alapján - segédei faragták. Hogy mégis nevével látta el, annak okát abban véljük megtalálni, hogy mindkettő az esztergomi érseki udvar két vezető személyisége: a vámagy és a kormányzó (aki egyben a gazdasági ügyek irányítója is volt) számára készült, mintegy személyes szívesség volt, s ennek a művész maradandó jelét akarta adni szignatúrájával. Fiorentinus saját kezű munkájának tekintjük viszont a harmadik szignált művet: Laski érsek sírkövét. Ez mutatja valódi művészi képességeit. Valószínűleg Bakócz kívánsága lehetett, hogy a lengyel érseknek az esztergomi műhely legjobb mestere álljon rendelkezésére. A többi lengyelországi sírkő hasonlóképpen csupán az irányítása alatt készülhetett, de nem saját kezű alkotás. Mindez arra utal, hogy Ioannes Fiorentinus nem csupán a Bakócz-kápolna munkálataiban részt vevő egyik szerényebb kőfaragó, hanem a díszítőszobrász munkák egyik irányító mestere volt, esetleg az egész építkezés helyszíni vezetője. A Bakócz-kápolnát építő műhely nagyszámú és különböző kvalitású kőszobrász-kőfaragó társaság szervezete lehetett, akikkel az építkezés éveiben Fiorentinusnak állandó kapcsolata alakult ki. O maga a kápolna leggazdagabb plasztikai részletein dolgozott, míg az architektonikus tagozatok és a kisebb jelentőségű plasztikai részletek - így a lavabofülke, a stal- lumok pilaszterfői, az ampolnafülke - másodkezes szobrászok, illetve kőfaragók között oszlottak meg. Nehéz volna egyértelműen eldönteni, hogy Fiorentinus mellett még hány hasonló szintű vezető mester lehetett, de bizonyos, hogy az omamentumok művészi megvalósításában meghatározó szerepe volt.
