Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Ioannes Fiorentinus
összehasonlítva a két épületet, nyugodtan elvethetjük Berrecci szerzőségét. Ahogy Jan Biaíostocki ezt már világosan megfogalmazta: a Bakócz- kápolna az érett reneszánsz felé haladó fejlődésnek az utolsó fázisa, míg Berrecci műve az első lépés a klasszikus motívumok egyéni szabadsággal való alkalmazása felé, és már nem klasszikus reneszánsz alkotás. A két kápolna között mind a kompozíció klasszikus tisztasága, mind a díszítőplasztika megmintázásának finomságai terén olyan különbségek vannak, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy akár tervezőjük, akár kivitelezőik közösek lettek volna. Mindmáig a névtelenség homályában maradt tehát a Bakócz-kápolna építészeti koncepciójának tervezője, ugyanakkor azonban két olyan olasz mesterről is vannak adatok, akik a kápolna munkáival kapcsolatban voltak. Az egyik Ioannes Fiorentinus, a másik Andrea di Piero Ferrucci, akit a fehérmárványból faragott oltárretabló alkotójaként tart számon a művészettörténet. IOANNES FIORENTINUS Ioannes Fiorentinusról csak keveset tudunk; a nevét is csupán három helyen fennmaradt kőbe vésett szignatúrája őrizte meg számunkra. E három, ioannes fiorentinus me fecit szövegű felirat közül egy sem a Bakócz-kápolnán található, mégis, a körülményeket összevetve, nagy valószínűséggel őt tarthatjuk a kápolna egyik vezető ornamentátorának. A három mű közül, amely e Firenzéből származó mester személyét számunkra megközelíthetővé teszi, kettő Magyarországon keletkezett. Az egyik egy sírkő; ezt Forgách Péter esztergomi várnagy készíttette a felsőelefánti (Horné Lefantovce) pálos kolostortemplomban eltemetett fivére, Gergely számára 1515-ben. Miután 1894-ben a felsőelefánti kolostort az Edelsheim Gyulay család kastéllyá alakíttatta át, a Forgách család egy Somogy megyében megtelepedett tagja elhozatta onnan a sírkövet, és a Marcali melletti Nagygomba községben lévő kúriája kertjében állíttatta fel. Az ötvenes évek elején összetörték, darabjainak egy részét - köztük a szignatúra töredékét - hosszas kutatás után a közelmúltban sikerült megtalálnom. A másik a Szilágy megyei Menyő (Meneu) református templomának ke- resztelőkútja, amelyet Ioannes Fiorentinus ugyancsak 1515-ben készített, Désházy István esztergomi kormányzó számára. A keresztelőkút Menyéről előbb a nagyváradi múzeumba, majd 1971-ben a bukaresti Történeti Múzeumba került. E szignált darab alapján az eddigi irodalom Ioannes Fiorentinusnak tulajdonítja a templom 1514-ben készült vörösmárvány kapuját, továbbá az 1515-ös évszámmal ellátott kis pasztofóriumot, valamint a diadalívbe befalazott Désházy-címertáblát is. Végül a harmadik a lengyelországi Gnieznóban, a középkori székesegyházban Jan Laski érsek síremléke, amelyet az érsek 1516-ban Bakócz 21
