Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A Mecénás
ezáltal kiérdemelvén a francia király és Miksa császár háláját, a pápaválasztáson a többséget maga mellé állíthassa. A sors végül is nem volt kegyes hozzá, s egy váratlan fordulat halomra döntötte reményeit. 1512 májusában a svájciak a pápa segítségére siettek, betörtek Itáliába, s ezzel eldöntötték a franciákkal folyó háborút. A pápa ellenségei behódoltak, s 11. Gyula még megérte, hogy Miksát és Velencét egyaránt saját akaratának elfogadására kényszerítse. A nagy feladatot, amelynek megoldására Bakóczot annyira várták Rómában, a haldokló 11. Gyula maga végezte el, s Bakócz elvesztette kulcsfontosságú szerepét a nemzetközi helyzetben. 1513. február 20-án meghalt 11. Gyula pápa, és a konklávé március 10-én x. Leó néven Giovanni Medici bíborost választotta pápává. Érdekes véletlene a történelemnek, hogy Bakócz egyszerre bukott Machiavellivel, aki a firenzei köztársaság másodkancellárjaként maga is a cselekvés és a siker megszállottja volt, s mindketten a cambrai-i liga körüli diplomáciai küzdelmekben váltak vesztessé. A firenzei köztársaság a franciák oldalán belépett a ligába, majd a pápa fordulata után Machiavelli is megkísérelt tovább taktikázni. Végül a pápa csapatai - a leendő új pápa: Giovanni Medici vezérletével - 1512-ben leverték Machiavelli nemzeti hadseregének ellenállását, és bevonultak Firenzébe. Machiavellit megfosztották hivatalától, és száműzetésbe küldték. Ekkor írta meg nagy műveit: A fejedelmet, az Értekezéseket és a Firenze történetét, amelyekkel a modern politikai és hadtudomány, valamint a modern történetírás elindítójává vált. Bakóczot veszteségéért nem kárpótolta a sorsa semmivel. Bár addig elért méltóságát, rangját, gazdagságát nem érintette a pápaválasztáson elszenvedett vereség, élete nagy célját nem érte el, s ettől kezdve pályája fokozatosan hanyatlott. Eredetileg az volt a szándéka, hogy végleg Rómában marad, jól érezve, hogy távollétében otthon pozíciója meggyöngült. Másrészt még mindig reménykedett abban, hogy a gyönge egészségű új pápa nem sokáig fog uralkodni, és esetleg még egyszer megnyílik előtte a hatalomra jutás lehetősége. Reménye nem vált valóra, x. Leó nyolc esztendeig kormányozta az egyházat, és mindketten ugyanabban az évben: 1321-ben távoztak az élők sorából. Bakóczot az új pápa eltávolította Rómából azzal a megbízatással, hogy pápai legátusként Magyar-, Cseh-, Lengyel-, Porosz-, Orosz-, Svédország, Dánia, Norvégia, Havasalföld, Dalmácia és Horvátország területére kiterjedő hatáskörrel szervezze meg a török elleni keresztes háborút. Bakócz kedvetlenül és vonakodva hagyta el Rómát, előre sejtve, hogy sehol sem számíthat segítségre. A keresztes háború kísérlete végül csak a tragikus végű Dózsa-féle parasztháborúba torkollott, ami az amúgy is nehéz helyzetben lévő Magyarország belső erőit tovább gyengítette. A történtekért a prímást tették felelőssé, és igyekeztek megnehezíteni a Rómába való visz- szatérését is. Bakócz visszavonult, az országgyűlésen sem vett részt, de volt bátorsága nyíltan kárhoztatni a jobbágyság elnyomását és szolgaságát szentesítő törvényeket. Ulászlót haláláig hűségesen szolgálta, s főleg az ő kérésére nem 16
