Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A mesterek - Művészi környezet
hagyta el többé az országot. A király halálával gyakorlatilag az ő tekintélye és hatalma is sírba szállt, bár megszerzett rangja, gazdagsága és nemzetközi összeköttetései élete végéig megőrizték a politikai életben bizonyos befolyását. Élete utolsó éveiben azon fáradozott, hogy rendezze birtokainak és vagyonának sorsát, és kiterjedt rokonságáról, légióként pedig annak a kápolnának a felszereléséről és méltó javadalmairól gondoskodjék, amelyet mecénásként élete főművének tekintett. 1517-ben, majd 1521-ben készített végrendeletében hatalmas értékeket hagyott a kápolnára aranyban, ezüstben, textilekben, kódexekben és birtokokban. A kincsek egy részét halála után, 1521-ben a király azonnal lefoglalta, majd a török elleni háború költségeire apránként a többit is elvette. A maradékot 1529-ben Szapolyai János vitette el, ennek a fennmaradt jegyzékéből alkothatunk némi fogalmat Bakócz udvarának gazdagságáról, fényéről és a kápolna felszereléséről. Az a néhány darab, amely mindebből napjainkig megmaradt az esztergomi kincstárban, kellőképpen érzékelteti annak a reneszánsz életformának a színvonalát, amelyet Bakócz Tamás élete küzdelmei során környezetében megvalósított. Ez a néhány műtárgy egy nagy formátumú mecénás emlékét őrzi, aki a török veszedelem árnyékában, a széthullóban lévő ország belső küzdelmei közepette képes volt az esztergomi várhegyen egy olyan fejedelmi központot kialakítani, amelynek fénye egy rövid időn át egészen Rómáig világított. Ha a műtárgyak, ingóságok elvesztek is, megmaradt a legértékesebb és legfontosabb: az az építészeti mű, amellyel Bakócz Tamás nemcsak életében, de halálában is kifejezni és hirdetni kívánta minden törekvését, elért nagyságát, történelmi jelentőségét, s azt a humanista kultúrát, amelynek örököse és Mohács előtt utolsó nagy képviselője volt. A MESTEREK MŰVÉSZI KÖRNYEZET A művészettörténet egyik alapkérdése az alkotás létrehozójának egyénisége, az a személy, aki szellemi erőivel, tehetségével, felfogásával formát ad a műben tárgyiasuló tartalomnak. Az alkotó szubjektuma és az alkotás genezise azonban a művészet különböző műfajaiban nem egyformán tárul fel előttünk. Míg egy festményt vagy szobrot a művész elvileg — és az újkorban mindinkább ténylegesen is - létrehozhat a saját elhatározásából, megrendelő nélkül, addig az építészeti alkotás mindig sokféle tényező hatása alatt és minden esetben valamely építtető személy vagy közösség igényeinek kielégítésére jön létre. { VÁROSI KÖNYVTÁR ESZTERGOM jo!L k 17
