Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A Mecénás
a törökök, valójában azonban a Velencei Köztársaság ellen. 1509-ben csatlakozott a ligához ii. Gyula pápa, és példájának követésére szólították fel Magyarországot is. Ez az esemény újabb bel- és külpolitikai bonyodalmak forrása lett, amelynek középpontjába ismét Bakócz Tamás került. Velence természetesen megint hozzá fordult segítségért, s most már erről az oldalról is nyílt ígéretet tettek a pápai trón megszerzésére. Bár a Szapolyai-párt Bakócz velencei kapcsolatait megelégelve, kierőltette, hogy megszavazzák a ligába való belépést, Bakócz ügyes taktikával addig halogatta a ratifikálást, míg ismét változott a helyzet. 11. Gyula pápa cserbenhagyta a cambrai-i ligát, és 1511-ben Velencével, Spanyolországgal és Angliával létrehozta a Szent ligát, ahová szintén meghívta Magyarországot. Bakócz befolyására Ulászló csatlakozott a Szent ligához is, s így a prímás megpróbált közvetítő szerepet játszani a vetélkedő hatalmak között. A pápa váratlan lépése felett felháborodott Miksa császár, és xii. Lajos kezdeményezésére a bíborosok egy csoportja Pisában zsinatot szólított egybe, hogy 11. Gyulát megfosszák pápai rangjától, s erre is Bakóczot hívták meg fő tekintélynek. Bakócz nem állt kötélnek, semleges maradt, mert az volt a célja, hogy békét teremt az ellenfelek között, és mindenkit maga mellé állít. Mind a pápa hívei, mind pedig ellenfelei őt próbálták megnyerni, és most már több bíboros is írásban kötelezte el magát, hogy a pápaválasztásokon Bakóczot támogatja. 1510-ben a pápa súlyosan megbetegedett, de még volt annyi ereje, hogy az ügyeket továbbra is irányítsa. 1511-ben a pisai zsinat ellensúlyozására zsinatot hívott össze Rómába, amelyre személyes követekkel küldte szét a meghívókat. Cardulo, a pápa magyarországi követe elutazása előtt azt írta Bakócznak: »Főtisztelendőségedet úgy várják Rómában, mint a Messiást, mert egyedül tartják képesnek arra, hogy az egyház hányatott hajóját az üdvösség révpartjára vezesse.« Bakócz Tamás 1512. január 26-án érkezett Rómába, és bevonulása az egész várost lázba hozta. A prímás minden igyekezetével azon volt, hogy kíséretének számával, felszerelésének gazdagságával, a bevonulás pompájával olyan hatást keltsen, amely a tömegeket magával ragadja, s amely ebben a korban szinte kötelező reprezentatív gesztus volt. A pápai trónra aspiráló bíboros, kinek székvárosában ekkor már nagyjából készen állhatott a csillogó vörösmárványból faragott, aranyozott bronzkupolás sírkápolna, ezzel a gesztussal is bizonyítani kívánta, hogy hatalom, gazdagság, fényűzés és művészi ízlés tekintetében nem marad el Itália egyetlen főpapja mögött sem. A siker nem is váratott magára, olyannyira, hogy maga a pápa sem tudta leküzdeni kíváncsiságát, és a Campo dei Fiorin kijelölt szállás felé haladó menet útját kerülővel a Vatikán felé irányíttatta, hogy ablakaiból ő is láthassa. A szemtanúk áradozó leírásokban örökítették meg Bakócz bevonulását. Egy évig küzdött Rómában a diplomácia minden eszközével, hogy az egyre gyöngülő egészségű pápát rábírja a megbékélésre a franciákkal, s U
