Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Esztergom történeti áttekintése

13

lőtt a szent király palotája, s ha onnan körültekintünk a szép tájakon : jusson eszünkbe, hogy a szent király ugyanezen horizont alatt jártatta tekintetét, mikor országának megalapítása s magyar népének megtartása, szent .gondokat vont lelke köré.

Az Árpádházi királyok alatt

is megmaradt Esztergom az ország fővárosának. Nyugat és kelet itt érintkeztek. Ez volt az ország műveltségének, kereskedelmének és iparának gócpontja. A vár alatt elterülő város akkor sokkal nagyobb területen feküdt s majdnem Dorogig terjedt, mit a szántóföldeken talált s „Kőlábak‘‘ elnevezés alatt ismert egykorú romok is igazolni látszanak.

Óriási vagyon halmozódott itt fel s amint a királyi hatalom megkívánta, nagy, biztonságotadó hadi nép is települt a vár és város körül. Sz. István királyi palotáját később az esztergomi érseknek adományozta s magának és utódainak még fényesebbet emelt a várban.

A szigeten állott a Kálmán király által alapított templom és apáca-kolostor. Romjai a mostani katonai uszoda táján, a Duna partján még néhány évtized előtt is láthatók voltak. II. Béla királyunk e helyen 1137. elején országos gyűlést tartott, melyen Felicián esztergomi érsek, Ma- charius pécsi, Martynius egri, Péter veszprémi, AValter váradi, Macelinus váci püspök, Fauchal királyi udvarmester, Máté abaujvári és György zalai ispán, továbbá az ország minden részéből jött főurak vettek részt. Ezen a gyűlésen a király