Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Esztergom történeti áttekintése

7

nek s igy megállapítható, hogy a római kultúra ebben az időben ért véget ezen a vidéken. Ebben az időben

a népvándorlás

különböző barbár népeket sodort ugyanis a Dunántúl felső vidékére, kik mindent elpusztítottak s kik előtt a már erejükből sokat vesztett római légiók sem állhatták meg. A dulásokat kisérő éhinség és pestis, Salvát és vidékét is elnéptele- nitette s midőn 427-ben végre a hunnok törtek be erre a vidékre, siralmas állapotok uralkodtak itt. A hunnok 433-ban végleg megszállták egész Eelső-Pannoniát s ezzel Esztergomot is. Atilla uralkodása illetve halála után 454-ben azonban mintegy három évtizedes dicsőség után a hunn nép is eltakarodott Esztergom vidékéről. A hatalmas hunn fejedelem legidősebb fia Ellák kapta meg Pannóniát, de uralmát a leigázott népek egyesült hadserege teljesen megtörte. A történeti kútfők szerint a hunnok tragikus vereségével végződő csata, melyben 30,000 hunn és maga Ellák is elesett, Esztergom környékén volt. Csolnokon is van egy hatalmas domb, melyben sok hunn sirt találtak s ezért hunntemetőnek is nevezik.

A hunnok után a góthok vetették meg lábukat Esztergom vidékén s a kedvező természeti fekvésű várost felujitották, majd a 100 évre tehető góth uralom után az avarok s utánok a szlávok lepték el Esztergomot és környékét. Nagy Károly frankjaival egész Felső-Pannoni át elfoglalta, utóda Jámbor Lajos 830-ban pedig ezt