Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)

20

gomban is a két cherub-íej a trónoló Mária mellett álló angyalokat jelképezi. Szent Adalbert és Szent István elhelyezése a párisi mintának megfelelő, a francia timpanonon is mondatszalagot tart a püspök és a király. A párisi dombormű kompozíciója mesteri. A térdrehulló király alakja és mondatszalagja kitölti a timpanon kritikus pontját, mely a'lehajló félkörív által keletkezik. A másik oldalon viszont egy ülő és író szerzetes tölti ki a teret, Esztergomban sematikusabb a kompozíció: A kardot és füstölőt tartó alakok mellett egy-egy fa szolgál a tér kitöltésére. (21. kép.)

A két kompozíció rokonsága magában is elegendő arra, hogy genetikus kapcsolatokat keressünk a domborművek között, amit fölöttébb valószínűsít az a körülmény, hogy Párisban, Esztergomban egyaránt jelentős ikonográfiái újítással van dolgunk, amit a Madonnának a centrumba való helyezése jelent.

A Szent Anna-kapu többi részét átépítették a XIII. század elején s így további összehasonlításokat nem tehetünk. Ma a timpanon alatt Mária életéből vett jeleneteket találunk, az archivolton angyalokat, prófétákat, patriarchákat és királyokat, míg az oldalfalakon négy-négy szobor: Péter, Salamon, Sába királynője és egy király, a másik oldalon pedig Keresztelő Szent János, Dávid, Bethsabe királynője és egy király foglal helyet. Mivel a timpanonban megőrizték a korábi reliefet, feltehető, hogy az eredeti kapun is hasonló ábrázolások foglaltak helyet, annál inkább, mert a francia kapukon a kísérő alakok helye és szerepe a XII. század végén már kialakult. Ez az elrendezés pedig nagy vonalakban közel áll az esztergomihoz s ugyanazt a gondolatkört képviseli, mint amit korábban már részletesen megtárgyaltunk.

A párisi Notre Dame Szent Anna-kapujának domborműve, mely a XII. század nyolcvanas éveinek elején készült, szoros ikonográfiái kapcsolatban áll az esztergomi porta speciosa timpanon képével, nemcsak elrendezését tekintve, de azért is, mert új ikonográfiái gyakorlatot teremtve középpontjába mindkettő a trónoló Madonnát helyezi egy király és püspök társaságában. A porta speciosa ikonográfiái programmjának megalkotója tehát ismerte a párisi emléket, melyet követett és a magyar, sőt a helyi esztergomi viszonyokhoz alkalmazott.

Miként jutott a legfrissebb francia ikonográfiái újítás ily gyorsan Esztergomba? A magyarázatra két lehetőség is kínálkozik. III. Béla második felesége, Margit annak a VII. Lajosnak leánya, aki a párisi székesegyházat Maurice Sully-vel építi és aki a timpanonban is, mint láttuk, helyet kapott. Margitot hosszas diplomáciai tárgyalások után 1186-ban veszi feleségül a magyar király, pár évvel azután, hogy a felesége atyját glorifikáló dombormű elkészül, kevéssel az esztergomi székesegyház újjáépítésének megkezdése előtt. Más utat is számításba vehetünk. A nyolcvanas évek elején több magyar klerikus tanul Párisban, éppen olyanok, akik a porta speciosa építésekor az Esztergomban működő királyi kancelláriában vezető szerepet visznek. A mód és az alkalom tehát bőven megvolt, hogy a párisi timpanon ábrázolásának ikonográfiái újítása a legrövidebb idő alatt Esztergomba kerüljön.

— Az esztergomi timpanon nagyjelentőségű ábrázolása a ma-