Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
21 gyár történet szempontjából is magyarázatra szorul. Szent Adalbert jelenléte az ország felajánlását ábrázoló képen figyelemreméltó körülmény. Szent Adalbertnek a magyar térítésben ugyanis aránylag csekély rész jutott, hiszen 995-ben alig egy esztendőt tölt a magyar udvarban, hirdetve az igét és a bérmálás szentségével erősíti meg Istvánt. Térítő jelentősége inkább egyéniségének Szent Istvánra tett hatásában és tanítványainak — Kadla, Anasztáz és Asztrik — munkásságában rejlik. A magyar történet első írott kútfője, a Gesta Ungarorum azonban sokkal jelentősebb szerepet tulajdonít neki a magyarság megtérítésében, sőt szerinte Szent Istvánt is ö keresztelte meg.57 A porta speciosa ábrázolása még ezen is túlmegy. Szent Adalbertét úgy állítja Szűz Mária mellé, mint a magyar nemzet legfőbb pártfogóját. E felfogást csak úgy magyarázhatjuk, ha feltesszük, hogy Esztergomban, ahol Szent Adalbert tiszteletére szentelt templom állott, kultusza kivételes gazdagsággal alakult ki, mely a helyi kultuszok szokása szerint túlnőtt a krónikák, legendák keretein. A jelenet és a párbeszédek drámai erejéből itt is liturgikus színjáték hatására lehet gondolni. Lehetséges, hogy Esztergomban, éppen Szent Adalbert templomában liturgikus dráma formájában is élt az ország felajánlásának témája, esetleg ugyanazokkal a szavakkal és mondatokkal, mint azt a porta speciosa timpanonján láttuk. Bárki volt is tehát a kaput díszítő márványképek mestere, aligha lehetett döntő szerepe a porta speciosa ikonográfiái rendszerének kidolgozásában, feliratainak megfogalmazásában. Itt is, ahogy általában a középkori műalkotásoknál, más személy az ikonográfiái programm elgondolója, a feliratok szövegezője és más, aki a képzőművészet síkján kivitelezi. A kapu mély teológiai gondolatot kifejező, „korszerű“ ikonográfiái programmjának, úgyszólván hibátlan feliratainak megfogalmazására aligha lehetett képes a márványképek mestere, még kevésbbé arra, hogy a magyar történet egyik legendás eseményét az írott forrásoktól eltérő módon, azoknak szavaitól függetlenül, a helyi hagyományok alapján megfogalmazza. Mindhárom előbb idézett felirat magától értetődően nem biblikus eredetű, de a liturgikus szövegek között sem található. Szent Adalbert, Szent István officiumá- ban, vagy a róluk szóló miseszövegekben nem fordul elő ez a három szépen megfogalmazott mondat. Amennyire eredetinek látszik e három mondat, tartalmát, fogalmazását tekintve annyira áruló stílusa. Ezen a ponton, a feliratok stílusán keresztül, mint egyetlen fonálon kell megkísérelni a feliratok szerzőjét felkutatni, ezen keresztül azt a szellemi kört meghatározni, melyből a porta speciosa programmja kisarjadt, megkeresni azt az egyházi férfiút, aki a francia földön kialakult ikonográfiái szkémába 57 Hóman B.: A Szent László korabeli Gesta Ungarorum és XII—XIII századi leszármazó! Budapest, 1925.
