Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
ZSIGMOND-KORI KÖZJÁTÉK Zsigmond király trónraléptének évében (1387) Kanizsai János lett az esztergomi érsek, aki több mint három évtizeden keresztül viselte méltóságát. Amíg az érsek Zsigmonddal Nikápoly alatt harcolt (1396), ahol a törökök tönkreverték Európa utolsó lovagi jellegű keresztes seregét, azalatt otthon várnagya, Kővágóörsi György megvédte Esztergomot a délvidéken csoportosuló, a király távollétét fölhasználó lázadók ellen. Zsigmond király 1397-ben a trónkövetelő Nápolyi László- párti uraktól elkobzott három faluval jutalmazta szolgálatait. Györgyöt megbecsülhették hűségéért, mert még 1401-ben is ő volt a várnagy. Esztergom számára ez a századforduló sem hozott békét. Maga az ország is viharos éveket élt át. 1401. április és október között az ország rendjei fogságban tartották Zsigmond királyt, de akkor még nem tudtak megegyezni a helyette választandó király személyében, ezért - s még más, nem részletezendő okok miatt - szabadon engedték. Zsigmond szabadulása után örökösödési szerződést kötött az osztrák Albrechttel, ami újra ellene hangolta a főurak egy csoportját. 1402 karácsonyán Nagyvárad városa annyi előkelőséget láthatott, mint addig tán még soha. A székesegyházban Szt. László sírjánál, a szent ereklyére tett kézzel esküdtek meg az egybegyűltek, hogy Zsigmondot, mint arra méltatlant, megfosztják trónjától, s László nápolyi királyt, az Árpádok és Anjouk „törvényes örökösét” ismerik el királyuknak. A hangzatos szavakat tettek is követték. Az összeesküvés vezetői 1403 elején, az esztergomi érsekkel az élen, Zárába mentek Nápolyi László fogadására, aki július 17-én szállt hajóra, és szintén Zárában kötött ki. Itt koronázta meg Kanizsai János esztergomi érsek augusztus 5-én, - de nem a „szent koronával”. László azonban egyelőre nem hatolt be az ország belsejébe, határozatlan volt, ami jóvátehetetlen hibának bizonyult. A koronázás ténye keveset nyomott a latban, mert igaz ugyan, hogy az esztergomi érsek koronázott, de nem Fehérvárt és nem a „szent koronával”, nem is említve egyéb jogi vonatkozásokat. Annál határozottabb volt Zsigmond, a morva háborút beszüntette, s Garai nádort küldte a felkelés leverésére, aki néhány hét alatt megszállta a Duna-vonalat, Győrt, Komáromot és az Észak-Dunántúl kulcsfontosságú hadi célpontjait, Fehérvárt, Budát. A Rába melletti döntő ütközetben - Pápócnál - Zsigmond hívei győztek. Közben a király személyesen is hazaindult, s még László megkoronázása előtt Pozsonyba ért. Sorra rendelkezett a 33
