Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

(nem számítva a vár nyugati falát, mert azt lenn a városfal fedezte) legalább egy kilométert tett ki. Ennek ellenőrzésére a 2200 főnyi őrség többszöri váltásban elégséges volt. De az első roham előtt nem valószínű, hogy a fegyverfoghatók száma meghaladta a 2000-et; amit egyetlen nagy roham is annyit apaszthatott, hogy egyes pontokon való váratlan megrohanás a török számára sikerrel kecsegtetett.

Harmadik szakasz (augusztus 6-8.): a rohamok. Hétfőn indult az első nagy török roham, nem számítva az előző apró csatározásokat. Szinán szerint egy jós jövendölése következtében került sor a rohamra (lehetséges, hogy a jós meséjét csak azért iktatta ide Szinán, hogy a nagy török kudarcot hozó támadás veszteségeit megmagyarázza).

Istvánffy szerint: „A crotoni olasz tanácsát a törökök elfogadták. Uleman éjszaka csónakokkal kikötött a szigeten, átszállíttatta oda az ágyúkat, s miután gyorsan ott sáncokat emeltek, s azok őrizetére janicsárokat állítottak, a víztornyot oly hevesen és sűrűn kezdte lövetni golyókkal, hogy fala leomlott, s a mieink a félelem miatt nem mertek a tornyon megállni. Az ázsiaiak azonban a janicsárokkal együtt nem haboztak a falat megközelíteni és megmászni. A törökök nem késlekedtek, hogy a nagy táborból a vár nagy erődítményét is lerombolják, meg aknát s a föld alatt nagy üregeket és barlangokat is ássanak. Ehhez a barbárok, akik a háború minden fáradalmát ernyedetlenül viselték el, oly nagy szívóssággal fogtak hozzá, hogy éjjel-nappal ott dolgoztak, s ott is ettek és aludtak.

Rövid csövű, de nagyon nagy öblő ágyúkat hoztak, melyeket a hasonlóságról mozsaraknak neveznek. Ezekkel hatalmas kőgolyókat lőttek ki a magasba, melyek amidőn a tetőre estek, benn a házban nagy pusztítással mindent összezúztak és összetörtek... Ezeknek a mozsaraknak sűrű lövéseitől a nagytemplom magas keleti bolthajtása, amelynek belső boltozata vörös márványlapokkal volt burkolva, megingatva egyszerre összeomlott - romjai néhány katonát maguk alá temettek -, s a vár belső udvarát oly nyílttá tette, hogy a Szent Tamás-hegyről a barbárok a mieinket, amint ott futkároztak, könnyen láthatták... Miután ezzel nagy rémületet támasztottak, s a mieink nem mertek a falon megállni, a törökök elhatározták, hogy a megnyílt fal romjain át felmásznak. Nagy ordítozás és kiabálás közben - Uleman és Ibrahim buzdította őket - fel is jutottak. De a mieink nagy tömegben szurkot és más gyúlékony anyagot készítettek elő, úgyhogy amikor azokat vakmerőén és sűrűn dobálták a felnyomulókra, mivel a törökök közül csak kevesen védték fejüket és testüket páncéllal, nagy pusztítást vittek végbe köztük. Amint ruhájukba belekapott a láng, égni kezdett, s amikor ezt eloltani akarták, a mozgástól a tűz, mint valami ragály, csak növekedett. 93