Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
ma is látható, de ez egymagában nem volt elég. Egy technikailag bravúros, egyszerű szerkezet nagyon pompásan ellátta a várat vízzel a Duna-partról, de ez a megoldás túlságosan sebezhető' volt. A vízmüvet ugyan torony, a Veprech-torony és körülötte külön kis erődítmény védte, s fölötte ott magaslott a vár vízibástyája, ahonnan a Víziváros északi zárófalának előtere végig lőhető, mégis ez volt az erősség Achilles-sarka. Megtartásán állt vagy bukott a védelem sorsa. A Veprech-torony ráadásul nemcsak a vízmüvet védelmezte, hanem a Vízivárosból a várba fölvezető egyetlen utat is! Úgy tűnik, hogy az 1543-as ostrom előtt megpróbálkoztak a vár vízellátásának megoldásával. Legalábbis 1544, március 31-én utasítja Ferdinánd király a kamarát, hogy Magister Andreas Chisternariusnak (Chatornas) az esztergomi várban és máshol végzett és végzendő munkáiért 40 forintot folyósítsanak. Esztergomnak a folyóparti erődítmény-típusoktól eltérő, katonai szempontból hátrányos sajátosságai is voltak. A vár alatti vízparti települések víz felőli oldalát általában nem, vagy alig védte fal, hiszen víz felől nemigen számítottak támadásra, s a folyó túlsó partjáról való lövetésnek sem volt kitéve ez az oldal. Esztergom esetében azonban a királyi város előtt húzódó sziget szinte felnyúlta Víziváros északi csücskéig (ma a törökkorinál jóval rövidebb a sziget, ezt a kiugró nyelvét lehordták). Tehát amennyiben az ostromló átszállította tüzérsége egy részét a sziget északi csúcsára, a város és a vár nyugati fala is szinte teljes hosszában lőhető volt. Az ellenfél ütegeit elhallgattatni nem lehetett, hiszen ezen a részen aligha voltak a várnak és a városnak ágyúi; más oldalról ugyan áthozhattak, de amennyiben minden oldalról lőtték a várat-mint 1543-ben-, bármely oldal tüzérségének nagymértékű csökkentése végzetes lehetett. A szigetről lövő ostromlókat védte a víz is, his*zen meglepetésszerű kirohanással nem lehetett az ágyútelepeket szétrombolni, az őrséget szétkergetni, esetleg megsemmisíteni. Esztergomnál tehát még a folyam oltalmazó szerepe is visszájára fordult. A folyó ugyan lehetőséget nyújtott arra, hogy azon keresztül élelmi- és hadiszert, sőt katonaságot is szállítsanak ostrom esetén a várba, ha a folyót uralja a flotta; szultáni sereg támadása esetén - ismerve a török hajóhad erejét - azonban erre aligha lehetett számítani. A Vízivárost kőfal és tornyok védték. Néhány bástya is lehetett köztük. A ma látható fal legfeljebb nyomvonalaiban (de úgy sem teljesen) és részben a kötőgátak felmenő falai lehetnek azonosak az 1543-as ostromkor állókkal. A vár meredek dombon emelkedik, a Duna felől és keletről (ez utóbbi ma már nem érzékelhető, mert a XIX. században széles díszutat alakítottak ki, s ehhez igen 83
