Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

nagy mértékben átalakították a terepet) gyakorlatilag megrohamozhatatlan. Az északi oldal is meredek, ezért itt a fennsík vonalát követő védőfalat tornyok vagy bástyák nem szakították meg. A déli-délkeleti oldal az előzőeknél lantsabb. Itt vezetett fel az út a vár egyetlen kapujához (nem számítva a rejtett kisebb gyalogkapukat, illetve a Víziváros felé vezető kaput). A várkaput a XVI. század elején emelt rondella védte. A déli oldal védelmének másik központja a középkori volt királyi palota tömbje, a várdomb délkeleti kiszögellésén. A palota tetejére, illetve az Árpád-kori lakótorony tetejére helyezett ágyúk a déli vársík előterét végiglőhették, és segíthették a Víziváros délkeleti falának védelmét is. A várban levő főbb épületek: az említett régi királyi palotán kívül a régi és az új érseki palota, a kanonoki házak (nem minden kanonok lakott a várban), a Szt. Adalbert székesegyház, a Szt. István templom és a mellék- épületek (az őrség szálláshelye, a lőpor, élelmiszer tárolására szolgáló épületek). Az épületek száma viszonylag kevés és terjedelmük sem lehetett elégséges nagyobb számú őrség befogadására. Ez nem meglepő, hiszen az érseki vár századokon keresztül elsősorban reprezentatív egyházi központ, s nem katonai létesítmény. Ennek megfelelően zsúfoltság nélkül aligha férhetett el a várban 800-1000 katonánál több. S olyan erős és hosszan tartó ágyútűz, mint a töröké, bizonyára a katonai szálláshelyül szolgáló építmények jelentős részét lerombolta néhány nap után. A várnak nem volt olyan pincerendszere sem, amely nagyobb tömegeknek szálláshelyül szolgálhatott volna. A Szt. Adalbert székesegyház épülettömbje, s különösen két tornya, magasan a vár többi épülete fölé emelkedett. Ez abból a szempontból kedvező volt, hogy a mögötte levő részek az ostromágyúk lőárnyékát élvezték, de ez nem tarthatott, s nem is tartott sokáig, mert a tetőzetet és a falak egy részét hamarosan szétlőtték az ostromágyúk. A paloták fala sem lehetett olyan szilárd, hogy az ágyútűznek hosszasan ellenálljon, hiszen nem olyan számítással épültek.

Esztergom - a vár és a város - a XVI. század derekán elavultnak tekinthető erődítmény volt. A védők helyzetét tovább nehezítette, hogy a várat és a várost csak egy falgyűrű védte. Pedig a többszörös védővonal pótolhatta volna az építés fogyatékosságait. Jól példázza ezt Buda: a várhegy északi oldalán a várost egyszeres falgyűrű óvta, itt törtek be 1686-ban először az ostromlók, míg a többszörös védővonallal rendelkező déli rész, a királyi vár, akkor is ellenállt, mikor a városban már utcai harcok folytak! De ezzel még nem merítettük ki Esztergom várának fogyatékosságait, még háromról kell megemlékeznünk: A Szt. Tamás-hegy léte nagy veszélyt jelentett 84 a várra és a városra, mert onnan az egész keleti oldal lőhető volt, sőt eredetileg a vár-