Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
zakodottsággal várták az ellenség jövetelét, bár seregük összesen csak ezerhatszáz emberből és nem többől állott.”84 Esztergom erődítményei három részre tagolódtak. A királyi-káptalani város a nagy sziget mellett, a Duna partján állott. Mivel a város gyengén erődített volt, s viszonylag nagy kiterjedésű (32 hektáros) a gyenge falakon és sáncokon kívül semmi természeti akadály sem védte, s a vártól távol is állt, így nem próbálták megvédeni. Maradt tehát a vár és az érseki város. A vár területe 2,8 ha - ezzel egyik legnagyobb kiterjedésű magyarországi erődítménynek számított -, ehhez járult az érseki város a maga 5,9 hektárjával, mintegy a külső vár szerepét is betöltve. Ezt a két erődítményt, melyek együttes területe 8,7 ha, szándékoztak megvédeni. A vár és az érseki város helyzete hasonló, mint általában a folyó menti erősségeké. Az ilyen erődítés szerkezeti meghatározója a hegy léte vagy nemléte. Ha van hegy, általában arra épül a vár (amennyiben a hegy fennsíkján volt elég hely, a város is). így épült Buda, Segesvár esetében a hegyen a vár helyét város töltötte be. A hegy és a folyó közötti részen is települhet a város (külváros). Magyarországon hegyi vár és folyóparti fallal körülvett városegyüttes Esztergom, (vár és érseki város) Buda, Pozsony, Nyitra, Visegrád, Segesvár, Trencsén. Budán a belváros is a hegyre épült. Segesvárott a felső város települt a hegyre, legmagasabb ponton áll a hegyi templom (Bergkirche), a Küküllő partján húzódik az alsóváros. A siksági típusú folyóparti erődítményegyütteseknél: a víz mellé nagyjából félkör alakba települ a fallal körülvett város, s ehhez kapcsolódik a vízparti vár. Ebbe a típusba tartozik Szeged, Győr, Vác, Komárom, Sárospatak. A nagyobb folyó partján fekvő vár és a mellé épült erődített település helyzete a védelem szempontjából általában kedvezőnek mondható. A fekvés következtében ugyanis a vár, illetve a település egy, szerencsés esetben több oldalról nem rohamozható, illetve nem lőhető (figyelembe véve a folyó szélességét és a XVJ. századi ágyúk lőtávolságát). A folyó sokkal nagyobb akadály, mint a mocsár vagy a hegy meredeksége. Esztergom helyzete részben tipikus, részben sajátosnak számít. Tipikus annyiban, hogy érvényesül a folyóparti fekvés kedvező adottsága: az érseki város csak két rövid szakaszon támadható a parton. Az is tipikus, ami hegyi várakra általában jellemző: a vízhiány. Van ugyan egy mély, állítólag a Duna szintjéig lenyúló kút a várban, amely 82 84 ISTVÁNFFY 182-183. old.
