Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
A „Főváros”
Géza fejedelem a 157 m magas, 350 m hosszú és 130 m széles fennsíkon a X. század végén épületeket emeltetett. Az 1960-as években végzett ásatások során két épület maradványai elő is kerültek. A mai várhegy északkeleti oldalán emelkedett Esztergom első temploma, a Szent István protomártír kápolna. A Géza korabeli épületeket a hegy peremén körbe húzódó sánc és árok védte. I. István korában az építkezések az addigitól eltérő rendszerben folytatódtak. István az általa alapított érsekségnek adta a magaslat északi részét. A beépítetlen, keskeny, déli sziklanyelven pedig kiépítette az új királyi központot; és vastag, kőből épült védőfallal vetette körül. A puha, sárgás kváderkövekből emelt királyi palota méreteiben csaknem megegyezett a későbbi, máig meglehetős épségben megmaradt III. Béla kori palotával. Az 1964-1969 közötti feltárásokat irányító Nagy Emese szerint: „A megtalált kora Árpád-kori királyi palota részleteiből ... nagyszabású, nagy kiterjedésű, jól megerősített központ körvonalai rajzolódtak ki előttünk, ami semmivel sem marad el a szomszédos, ugyancsak ez idő tájt alakuló államok fejedelmi központjai mögött, sőt némelyiket jelentősen felül is múlja.” Nagyjában-egészében a Géza-István-kori esztergomi központ a korabeli közép- és nyugat-európai hasonló építményekkel megegyező elrendezésű és felépítésű volt. A Várhegy kedvező védelmi adottságait már a rézkorban felismerték. Az akkori emberek településének is maradt régészeti nyoma. Az ásatások tanúsága szerint jelentős kelta központ volt itt, majd három évszázadon keresztül római erődítmény falai magasodtak a Várhegyen. A X-XI. századi esztergomi vár építésénél azonban nem használták fel a római falakat.2 ^Esztergomot I. István tette érseki székhellyé, a magyarországi egyházi igazgatás központjává. Egyetlen helyen összpontosult ezzel az egyházi és a világi hatalom. \ Mégsem tekinthetjük Esztergomot a szó szoros értelmében fővárosnak, királyi székhelynek. Állandó - mai értelemben vett - fővárosok ebben a korban nemigen léteztek Európában. Általában az uralkodók - így a magyar királyok is - országukban utazgatva irányították a közigazgatást, hoztak törvényeket, kíséretükkel együtt a helyszínen élték fel a királyi birtokok terményeit. Esztergom mellett Fehérvár (Székes- fehérvár) központi szerepe is említésre érdemes, hozzátéve, hogy az sem tekinthető mai 2 NAGY EMESE: Előzetes jelentés az 1964-1967. évi esztergomi várfeltárásokról. Archeológiái Értesítő (a továbbiakban Arch. Ért.), 1968. 102. és a köv. oldalak. NAGY EMESE Rapport préliminaire des foulles d’Esztergom 1964-1969. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 1971. kny. NAGY EMESE: Királyi központok kutatása. Középkori régészeti tudományos ülésszak. Régészeti Füzetek, Ser. II. 14. Magyar Nemzeti Múzeum. Bp. 1971. NAGY EMESE: Legkorábbi világi építészetünk külföldi kapcsolatai. Ars Hungarica, 1975/2. 320-321. old.
