Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A „Főváros”

értelemben vett fővárosnak. Középkori királyi palotának nyomát sem találjuk Fehérváron, ami a királyi tartózkodások időszakosságára és rövidségére utal, - gondoljunk csak a törvénynapokra. Fügedi Erik szerint „Fehérvár csupán a királyok egyik székhelye, és csak a királyi család szakrális központja minőségében volt ilyennek tekinthető^,.

^Esztergomból jól szemmel lehetett tartani a Duna mentén vezető, Kárpát-medencei legfontosabb hadiutat. A XE század folyamán azonban a német támadások már Pozsonynál felmorzsolódtak, vagy Fehérvár felé törekedve a Vértes hegyei között értek dicstelen véget. Esztergom ekkor a béke szigete. Géza és I. István az ország jelentős részét uralmuk alatt tartó pogány nemzetségfők ellen vívott harcaiban sem szerepelt a vár. I. István a saját hatalmi területükön vívott csatákban győzte le a korlátlan királyi fennsőbbséget elfogadni nem akarókat. A krónika szerint, amikor legyőzte Koppányt, „...néggyé vágatta: egyik részét elküldte az esztergomi, másikat a veszprémi, a harmadikat a győri kapuhoz, a negyediket Erdőelvébe.”3 4 A felsorolás rendje jelzi Esztergom főségét.

< Esztergom lett a magyar királyság első pénzverő helye. Először csak 1240-ben említik az esztergomi pénzverdét, de aligha feltételezhető, hogy a XI-XII. században máshol is vertek volna pénzt Magyarországon.5

Esztergom vára mellett város kialakulásáról nem szólnak a krónikák, oklevelek. Mégis, ha a részletek nem is világosak, biztosak lehetünk a magyar viszonyok között korainak számító, és előrehaladott városi fejlődés meglétében. Esztergom fekvése ugyanis igen kedvező, hiszen a Kárpát-medence legfontosabb víziútja, városok kialakulásának feltételeit rejtette magában, s a környezeténél gyorsabb fejlődést sejtetett. Valóban, a Duna-szoros mindkét kapujában város képződött: Esztergom és Vác. A kedvező fekvés, a természeti adottságok és a királyi, érseki udvar szükségleteinek kielégítése késztette az itt megtelepülőket iparra, kereskedelemre és a szőlőművelésre.

Esztergom, mint a királyság egyik központja, s egyben érseki székhely, a külföldiekre is vonzóerőt gyakorolt. A XI. századtól kezdve éltek itt zsidók, s ma még pontosan meg nem határozható időben feltűntek a latinusok (vallonok, franciák,

3 FÜGEDI ERIK: Megjegyzések a budai vitáról. Századok (továbbiakban Száz.), 1964. 779. old. Lásd még: KOVÁCS PÉTER: A székesfehérvári királyi palota kérdése. Ars Hungarica, 1975/2. 318-319. old.

4 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praei'uit Emericus Szentpétery. I. MTA Kiad. Budapestini, 1937. 313 -314. old.

5 HUSZÁR LAJOS: Az esztergomi középkori pénzverde. Komárom megyei múzeumok közléményei. Tata, 1968. 207. old.

7