Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

ban... Azt sem mondhatja, hogy ő hívta be Kázmért, mert sok társa volt ebben, akik azonban sietősen megváltoztatva szándékukat, elhallgattak vele. Ő sem nem fogja Kázmért Magyarországon tartóztatni, sem nem fog ellene szegülni a többiek határo­zatának. Végül pedig, ha már akarják és kényszerítik, akkor mint régen, úgy most is engedelmeskedni fog a királynak, de csak ha egyetemlegesen felelősséget vállalnak. Midőn erre azok a maguk és a király nevében kezességet vállaltak, és a tizedek helyé­be, mint ezt általában hiszik, pénzzel megfizettek, a kibékülés végbement...” Eszter­gom tehát megmenekült az ostromtól. Mátyás nem akarta erejét feleslegesen pazarol­ni, s Vitéz János is belátta, hogy az ellenállás reménytelen. Ha Bonfini talán kissé ki is színezte a tényeket, helyesen láttatta a lényeget. Mátyás és az érsek személyesen is ta­lálkoztak, s megtörténta kibékülés. A megegyezést 1471. december 19-én írásba is fog­lalták. Az oklevél alján Mátyás és Vitéz János saját kezű aláírása mellett a kalocsai érsek, az egri püspök, Guthi Országh Mihály nádor és Szapolyai Imre nevét is ott ta­láljuk. Vitéz János - az oklevél szerint - megfogadta, hogy amíg él, hű lesz Mátyás­hoz, mást nem akar helyette magyar királynak, minden várába, várkastélyába és erős­ségébe Mátyás királyra felesküdött várnagyokat helyez, akik királyi parancsra bármi­kor megnyitják a várat; Szekszárd és egyéb helyek jogtalanul emelt erődítményeit le­rontana; segíti a királyt Nyitra visszafoglalásában; támogatja a királyt ellenségeivel szemben. Mátyás viszont biztosította az érsek személyének sérthetetlenségét; jövedel­meinek szabad felhasználását; vállalta a kikényszerített 7000 arany - amit iskolai cé­lokra tett félre az érsek - visszatérítését. 1472 tavaszára Mátyás az országnak szinte minden részéről elűzte a lengyeleket, visszafoglalta tőlük Nyitra várát is. Vitéz János kálváriája még nem ért véget. Az ünnepélyes ígéretek dacára Mátyás - arra hivatkozva, hogy Vitéz újra árulást követett el ellene - fontos tanácskozások ürügyén Budára hivatta és elfogatta. Visegrádon tisztes fogságban őriztette, majd ismét visszaadta jogait: kiengedte a börtönből - írja Bonfini -, majd méltóképpen visszahelyezte az esztergomi várba, és katonákat rendelt őrizetére, nehogy a jövőben valamit ellene forralhasson. 1472. április 1-ei királyi ren­delet értelmében Beckensloer János egri püspök felügyelete alá került, székhelyéről nem távozhatott el. Hamarosan meg is halt. Az esztergomi székesegyházban temették el. Síremléke átvészelt három évszázadot; 1763-ban találták meg, s jelenleg is látható az új székesegyház altemplomában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom