Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
sőt Vitéz környezete sem volt titoktartó: az esztergomi káptalan tagjai is elárulták Mátyásnak az összeesküvés tervét. Mátyást ezek a hírek nem ijesztették meg, tudatlanságot színeit és közben villámgyorsan cselekedett. Válogatott kis sereggel augusztus elejére Budán termett, míg Csupor vajdát a Felvidékre küldte, Kázmér ellen. Szeptemberre országgyűlést hirdetett Budára, úgy, mintha mit sem sejtene az ellene készülő összeesküvésről; ami pedig országos méretű volt, ha nem is igaz az, amit Bonfini állít, hogy 75 vármegyéből csak 9 maradt a király hűségén, s a bárók közül is alig fél tucatnyi. Az országgyűlésen Mátyás szép szóval sorra leszerelte ellenfeleit, mindent megígért, birtokadományokkal lekenyerezte az elégedetlenkedőket, akik mindent az esztergomi érsekre hárítottak. A szeptember 18-án berekesztett országgyűlés a király fényes diadalát hozta. Akik nem hódoltak meg - Vitéz János, Janus Pannonius, Rozgonyi Rajnáid és mások - váraikba húzódtak, s vártak, várták Kázmért. A lengyel királyfi azonban csak meglehetősen későn, október 2-án indult Krakkóból, akkor, amikor már tulajdonképpen mindent elvesztett. Erre azonban csak egy-két hónap múlva döbbent rá. Kihirdette a hadüzenetet (amit még Vitéz János fogalmazott), de a hadi dolgokat nem hamarkodta el. Október 29-én még mindig csak Sáros vára alatt állt lengyel seregével. Közben Mátyás sem késlekedett, lefoglalta az esztergomi érseki javakat, az érsekség Nógrád, Hont, Bars és Pozsony megyei váraiba királyi őréget helyezett. Kázmér végtére is november 8-án eljutott Hatvan alá, még mindig a magyar összeesküvők csatlakozását várva - mondanunk sem kell, hogy hiába. Vitéz János sem mozdulhatott, mert ekkor már kalitkába zárt madár volt: Mátyás körülzárta Esztergom várában. Kázmér elunta a várakozást Hatvannál, de nem mert Pest felé megindulni, így inkább északnyugatnak kanyarodott, a Felvidékre, s Nyitra váránál állapodott meg, amelynek kapuit Vitéz János parancsára megnyitották előtte. Ezalatt Mátyás - mint Bonfini írja - „Budáról elindítva seregét, Esztergomba tartott a főurakkal. Úgy döntött, hogy ellenfeleivel nem szabad erőszakosan eljárni, átlátta, hogy ha kibékül az érsekkel, az összeesküvés fejével, akkor többé nincs mitől tartania. Esztergomba érkezve a király a városban vett szállást, a tábort pedig az alsóvárosban helyezte el. Azután Imrét, a szepesi grófot, aki elismerten komoly és elővigyázatos, s ugyanakkor éppoly ékesszóló, mint fortélyos ember volt, felküldte a várba, hogy engeszteljék meg irányában az érseket. Ezek odaérkezvén, kérlelni kezdték, ne térjen el a király hűségéről... Ő pedig, noha nem együkre sanda szemmel nézett, hirtelen változásukon és állhatatlanságukon elképedve, de mivel mégis meggyőzték, azt felelte, hogy a többi főpap és főúr közös határozatának ellene szegülni nincs szándéká- 41