Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
város között, ezért a várost a sorsára hagyták. Esztergom királyi városa békéjét így fekvésének köszönhette. A török korban azonban megváltozott a helyzet. De vegyük fel a krónika megszakadt fonalát: Széchi Dénes meghódolt, s ezzel elérte, hogy a vár birtokában maradt, s a békéltető' tárgyalásoknál is jelentős szerepet játszott Esztergom. Maga Erzsébet királyné is újra megjelent itt, ezt bizonyítja egy 1441. január 5-i, innen keltezett levele. Majd március végén Komáromba távozott. A két harcoló fél végül 1442. június 14-ig tartó fegyverszünetet kötött. Sőt az is szóba került, hogy - legalábbis Erzsébet 1442. augusztus 8-i levele erre utal - Ulászló és Erzsébet találkozik Esztergomban, amely - úgymond - minden pártok befolyásán felülálló hely. A megvalósulatlan megegyezési kísérleteknek a török háborúk vetettek véget, majd a halál mindent megoldott: 1442-ben elhalálozott Erzsébet, Ulászló király 1444. november 10-én pedig elesett a várnai csatában. Egyelőre ugyan IIE Frigyes császár nem adta ki a gyermek Lászlót, de minden csak idő kérdése. Addig is a rendek Hunyadi Jánost választották kormányzónak (1446). 1444 után Esztergom a béke szigetének számított. Széchi Dénes megérte még V. László király Magyarországra hozatalát, a Hunyadiak elleni irtóhadjáratot, V. László halálát, egyike volt azoknak, akik Mátyást királlyá választották; ő volt az, aki Fehérvárt ősi szokás szerint - a Frigyestől visszaszerzett - „szent koronával” 1464. március 25-én megkoronázta Hunyadi Mátyást. Viharos évtizedekre tett végül pontot halála, 1465. február 1-én. Az érseki trónus nem sokáig állt üresen. Már 1465. február 16-án választott esztergomi érseknek nevezték Vitéz János váradi püspököt, a Hunyadi-ház egyik legodaadóbb hívét, akit Mátyás király nevezett ki a magyar egyház élére. Esztergom napjai békében teltek, s ugyan ki sejtette még akkor, hogy fél évtized múlva éppen Vitéz János lesz egy Mátyás-ellenes összeesküvés feje, s hogy Esztergom újra farkasszemet néz Budával, s újra veszít. Vitéz Jánosnak mindenesetre a békés fél évtized elegendő volt ahhoz, hogy Esztergomot humanista központtá tegye. Ide hozta át, s tovább gyarapította Váradon összegyűjtött jelentős könyvtárát. A várban nagy építkezésekre került sor. De nem a védőfalakat erősítették, hanem palotát emeltek, a látogatót bámulatba ejtő függőkerteket létesítettek. A palotába évszázadok múlva is csodálatot kiváltó vízvezetéken jutott fel a víz. Aki ebben az időben Esztergomba látogatott, az nem találkozott marcona katonákkal - a kapunál vigyázókon kívül -, a palotánál legfeljebb „díszőrséget” talált. Papok, tudósok; festők, szobrászok; kertészek, iparosok sürögtek a várban. Vitéz 39
