Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

5-6000 ember már nem is olyan sok, figyelembe véve azt is, hogy a sáncokat aligha javították ki teljesen az előző évi ostrom óta, s ezek az erődítmények eleve sem lehettek túlságosan erősek, hiszen kiépítésükhöz sem pénz, sem idő nem volt. A törökök mindenesetre most határozottabbak voltak, mint egy évvel korábban, s - úgy tűnik - különösen a tüzérségük működött jól (hasonlóan 1543-hoz). Mindazonáltal a szeptember 8-i roham a Szt. Tamás-hegy ellen kudarccal végződött. Istvánffy szerint a törökök „...megkísérelték, hogy a romokon felkússzanak, s nagy erővel és tüzes lelkesedéssel megkezdték az ostromot. A németek azonban hasonló erőfeszítéssel keményen védekeztek, s visszavetették őket, akik övéiknek nagy veszteségével visszavonultak, úgyhogy, azt mondják, ágyúgolyóktól és puskagolyóktól több mint ezerötszáz bajtársukat veszítették el.”148 (Ez a szám, talán a sebesülteket is beleszámítva, elképzelhető.) Szeptember 16-án (más adatok szerint 18-án, illetve 19-én) kora hajnalban, sűrű ködben rohamoztak újra a törökök, kihasználva állítólag egy kiszökött Mörs- burg-ezredbeli katona árulását, s meglepték a Szt. Tamás-hegyi erőd őrségét. Kjátib Cselebi és Pecsevi csak a ködöt említik, árulást nem; mindenképpen az a lényeg, hogy az őrség lazaságát használták ki a törökök, s a riadtan fegyverre kapó németek sorsa megpecsételődött. Kevés kivétellel az erőd romjai között lelték halálukat. Innen a törökök a sáncrendszer többi része ellen fordultak, s azt is elfoglalták. Szt. Tamáson 900 német halt meg (a törökök vesztesége ennek kétszerese - ami elképzelhető, ha beleszámítjuk a teljes sáncrendszer elfoglalásakor bekövetkezett veszteségeket is). Nagyon valószínű, hogy a várba és a Vízivárosba 5 000-et nem meghaladó őrség zárkózott már csak be (a forrásokból még megközelítően pontos adatok kihámozása is rendkívül nehéz). Annyi bizonyos, hogy az ostrom első szakasza viszonylag gyors török sikert hozott, noha nem kis, de nem is aránytalanul nagy áldozatok árán. Mindenesetre ekkor kértek segítséget az Érsekújvárt ostromló magyaroktól, de a kérés teljesítése elől Homonnai és Rédei ügyesen kitért.

Szeptember 17-október 1. között a harc a Vízivárosért folyt.

Istvánffy írta a következőket: „Miután az erődítményt elfoglalta az ellenség, minden erejét a Vízivárosra összpontosította, s falait körülbelül harminc ágyúval megszakítás nélkül verette... október hó 1-én, magát a várost támadva meg, a németek hatalmas pusztulásával és lemészárlásával azt elfoglalták, s őket arra kényszerítették, hogy a felső várba visszahúzódjanak. A törököket a németek nem tudták

148 ISTVÁNFFY 464-468. old.

167