Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Másfél Évtized Háborúban
feltartóztatni abban, hogy őket kaszabolva ne üldözzék: csak miután messziről ágyúkkal támadták őket, tértek vissza a városba. Ebben a heves küzdelemben több mint ezer német katonát kegyetlenül lemészároltak. Öttingen gróf is, a parancsnok - végzete iránta ellenséges volt - elesett, s alvezére, Richan is, nagyon súlyos sebében, nemsokára meghalt. Ez a németek lelkét igen megrendítette.”149 Pecsevi és jórészt aző munkáját alapul használó Kjátib Cselebi is azt írja, hogy a török harcosok szokatlanul nagy kedvvel rohamoztak, s a hadvezetés is minden lehető eszközzel arra törekedett, hogy egyetlen rohammal érjen célt. Az ostrom második szakaszában a védelem tehát ismét csődöt mondott. Figyelembe véve az 1543. évi ostromot, nem lett volna megengedhető, hogy a Víziváros egyetlen rohammal (!) a törökök kezébe kerüljön, hiszen tekintélyesnek mondható őrség védte. A várba szorultak száma ezzel együtt sem lehetett kevés. Istvánffy ugyan - a sebesülteken kívül - csak 1200 emberről tud, akik a feladás idején elhagyták a várat (a körülbelül 200 török zsoldban állóval együtt), ez a szám azonban aligha lehet reális. A hadbírósági ítélet 523 sebesült és beteg nevét sorolja fel, akiket felmentettek. Kjátib Cselebi 5400 kivonuló „szerencsétlen hitetlenről” tud. A két szám között igen nagy az eltérés. Ha a középarányost vesszük (a török számadatok általában megbízhatatlanok, de Istvánffy sem mindig pontosabb), akkor is legalább 3000 ember zárkózott be a várba október 1-én. Október 2-3. között következett a harc a vár ellen és a feladás. Istvánffy szerint az ostromot követő napon „...a törökök... föld alatti aknákat kezdtek ásni, s a felső vár erődítménye is, miután felgyújtották, elhamvadt, aminek roham ESZTERGOM 1605. ÉVI OSTROMÁNAK VÁZLATA 168 149 ISTVÁNFFY... i. h.
