Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

pedig ugyanazon időben a török fenyegette. Bastának mindössze 8000 embere volt, ami sem egyik, sem másik vár fölmentéséhez nem volt elegendő. Ráadásul éppen az ostrom előtt köszönt le Esztergom parancsnokságáról Althan, így a várnak voltaképpen még kinevezett parancsnoka sem volt. Az irányítást az erődítményben gróf Wilhelm Öttingen vette át, akinek ezredéből tíz „zászlóalj” volt a várban, ami az 1563- ban Kriegsordnung szerinti létszámot figyelembe véve (a poggyászosokat nem számítva) : zászlónként 529 embert, vagyis 5290 embert jelentett. Az ostrom előtt az erődítmények teljes őrsége 21 zászlóalj, azaz - a századfordulón megváltozott létszámokkal számolva legalább 5-6000 ember volt. Bocskai vezérei szerették volna a szerdárt az örökös tartományokban való portyázásra rábírni, ki is fejezték rosszallásukat Esztergom ostroma miatt. A szerdár mentegetőzni kényszerült, de mégis négy ezredet kért tőlük erre a célra, ezt viszont - megfelelő formában - megtagadták tőle.

Az ostrom előtt Öttingen elbocsátotta a magyarokat, mert nem bízott bennük. A szélnek eresztett magyar végváriak az Érsekújvárt ostromló Bocskai hadseregéhez mentek, s azontúl annak sorait erősítették.

Esztergom ostroma három szakaszra bontható: 1605. augusztus 30-szeptember 16. között a harc a Szt. Tamás-hegyi erőd és a Dunáig húzódó sáncrendszer ellen folyt. Esztergom alá augusztus 30-án érkezett meg a török sereg, amely állítólag 40 000 embert számlált. Mielőtt az ostromzár teljes lett volna, Komáromból Dam- pierre gróf vezetésével, a Mörsburg ezred öt zászlóaljával (2645 ember) hajókon megérkezett. Ezzel együtt az erődítményrendszer védőinek száma a haditörvényszéki ítélet szerint a következő: Esztergom várában 26 zászló német hadi nép volt éspedig: Öttingen gróf ezredéből 10 zászló; Mörsburgéból 5; Hofkirchenéből 2; Althanéból 3; Schmidt főkapitányéból 2; Salméból 2 és Esztergom közönséges őrségéből szintén 2. Azaz 5-6000 ember, amiből ha leszámítjuk Dampierre veszteségeit, melyeket az ostromzáron való áttörésnél szenvedett el, akkor is tekintélyes számú emberrel számolhatunk, hiszen a leírás szerint a veszteségek nem voltak nagyok. Ez a szám nagynak látszik, ha összehasonlítjuk a Győrt védő igen erős őrség létszámával (az 1594-es ostrom adataira gondolunk). De ez az ostrom annyiban eltért a többitől - nem számítva az elmúlt évit -, hogy nemcsak a várat és a Vízivárost védték, hanem azon kívül egy sáncrendszert, amely magába foglalta a Szt. Tamás-hegyi erődöt is. Ennek a teljes erődítményrendszernek a területét nem ismerjük, de hozzávetőleges becslés alapján a vár és a Víziváros együttesen 8,7 hektáros területét még legalább ugyan- 166 annyival meg kell toldanunk. A több kilométer hosszú védővonalon elszórva az