Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

összezárult. Ibrahim szerdár a bajor választófejedelmet próbálta visszavetni, de ezt a támadást könnyen elhárították. A bajor lovasság ekkor indult rohamra. Ez volt az a pillanat, mikor megbomlott a török csatarend. Elszabadult a pokol, a törökök már csak a menekülésre gondoltak, nem lehetett őket többé megállítani. Mindenki menekült, aki csak tudott, a mocsáron át. Maga a szerdár, noha combján súlyos sebet kapott, a mocsár túloldalán megpróbálta a futókat rendbeszedni és megújítani a harcot, de próbálkozása kudarcot vallott, a csapatok nagyobb részét nem lehetett megállítani. A menekülőket a mocsaras terepen csak a magyar huszárság üldözhette, így viszonylag csekély volt a törökök vesztesége. Ha hihetünk az egykorú forrásoknak, a törökök csak 1500 embert vesztettek, foglyot alig ejtettek. Elvesztették viszont egész táborukat és 30 ágyújukat. Végeredményben tehát sikerült a hadsereget megtartani, de a vereség így is visszavonhatatlannak bizonyult. A csatát követő harmadik napon már császári zászlókat lengetett a szél Érsekújvár tornyain, Esztergom pedig végleg megmenekült a török veszélytől. Egy esztendő múlva már Buda üszkös romjait is sikerült visszafoglalni a törököktől. Ebben a sikersorozatban az egyik döntő szerepet éppen a táti csata játszotta, amely minden bizonnyal a települést is elpusztította, ugyanis Tátot 1696-ban már pusztaként említették.

A táti katolikus templom 1747-ben épült, 1860-ban teljesen átalakították. Homlokzati tornya gúlasisakos, szentélye egyenes záródású. Mellékoltárán XVIII. századi „Mindenszentek” oltárkép látható.

Mogyorósbánya. Tátról bekötőút vezet a Gerecse északi szélén fekvő községbe.

A település neve 1907-ig Mogyorós volt. Nevét először a XIII. században említi oklevél. A török időkben lakatlan, legalábbis egyetlen adójegyzékben sem szerepel. A XVII. század végén újjátelepült, de a Rákóczi-szabadságharc alatt újra elnéptelenedett. Az 1710-es években jórészt szlovákokkal telepítették be, a második világháború előtt a község lakosainak több mint a fele szlovák, mintegy 15 százaléka pedig német nemzetiségű volt.

A katolikus templom eredetileg keletelt, félköríves szen- télyzáródású, román stílusú, kisméretű épület volt, de a XVII. században teljesen átépítették. Belsejében látható az esztergomi plébániatemplomból idekerült két angyalszobor és Szt. Simon apostol faszobra, XVIII. századi barokk alkotás.

170