Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

Üthető meg. Katolikus temploma 1757-ben épült. Alacsony gúlasisakos tornya van. A kapu zárókövén a pálosok címere látható: holló kenyérrel. Hajója dongaboltozatos, a szentély a hajónál keskenyebb. Főoltárán barokk feszület.

A községtől északnyugatra, a Klastrom-kertben állanak a III. Béla által alapított első magyarországi cisztercita kolostor (1184) romjai. Az építkezést II. Endre (András) király és felesége, Gertrúd királyné költségén fejezték be. Valahol a környéken következett be 1213. szeptember 13-án Gertrúd királynénak, Berthold merániai herceg leányának tragédiája.

András még herceg volt, amikor feleségül vette, valamikor 1203 előtt. Miután Imre király elleni lázadásra bújtogatta Andrást, Imre 1203-ban Gertrúdot vagyonától megfosztva hazaküldte. 1205-ben András lépett a királyi trónra, s Gertrúd újra visszatért az országba, magával hozva nagyszámú német kíséretét, akiket magas méltósághoz juttatott. A királyné szertelen pazarlása teljesen kimerítette a kincstárat. Férje távollétében öccsével, Bertholddal együtt tartotta kézben a hatalmat. Az idegen uralom ellen ekkor lázadás tört ki, amit először levertek, a második, amelyet a hagyomány szerint Bánk, az ország nádora vezetett, sikeres volt. A pilisi erdőben Lipót osztrák herceg tiszteletére rendezett éppen Gertrúd vadászatot, amikor rátört Bánk veje, Péter bihari ispán és a Kacsics nembeli Simon. Gertrúd holtan esett össze a tőrdöfésektől. A Képes Krónika a következőket irta az eseményről: Gertrúdis „Bánk bán feleségét erőszakkal átadta valamelyik jövevény öccsének, hogy megbecs- telenítse. Ez októl a Bor nemzetségből ereden Bánk bán kardjával keservesen kiontotta a királyné vérét, súlyos sebet ejtett rajta, és az Úr 1212-ik évében megölte. Testét szürke barátok pilisi monostorában temették el. Halála miatt siralom hangzott egész Pannóniában, és Bánk bán minden nemzetségében irtóztató, szörnyű vérontás következett.” Ezt a hagyományt vette alapul Katona József is, amikor a múlt században megírta Bánk bán c. drámáját. A korabeli írásos forrásokból azonban világosan kitűnik, hogy a krónika a tényeket nem pontosan közli. Bánk bán a Bor-Kalán nemzetség tagja volt, 1199-től több megye ispáni tisztét töltötte be, 1208-09-ben volt horvát-szlavón bán, majd 1211 —12-ben királynéi udvarbíró, 1212—13-ban nádor és pozsonyi ispán. Nem vezetője, csak részese volt az összeesküvésnek, amelyről a hagyomány szerint János esztergomi érseket is értesítették. Az érsek állítólag írásban felelt a kérdésre, amit az összeesküvők intéztek hozzá a királyné megölését illetően. Az eredeti latin szöveg a következő: „Reginam interficere nolite timere bonum est et si omnes consenserint ego solus non contra- dico”; vagyis magyarul: „A királynét meggyilkolni nem kell fél157