Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
a velencei Michelangelo Grigoletti festette, de az utóbbit a művész váratlan halála miatt L. Mayer fejezte be. A szentély a hatalmas kupolából nyugat felé tekintve tárul elénk. Főoltára fölött a világviszonylatban is különlegességnek számító oltárkép (13 m magas, 6,5 m széles) a velencei Michelangelo Grigoletti vászna, Tiziano Assuntájának fölnagyított, átfogalmazott változata. (A kereszthajók két mellékoltára is az ó műve.) A szentély boltozatának a Szentháromságot ábrázoló freskóját Ludwig Morált festette 1846-ban. A stallumokat Leisner bécsi asztalos készítette tölgyfából. A prímási trónus a főoltártól balra látható. A századvég romantikus stílusában készült műmárvány trónépítmény és baldachin Lippert József építész műve 1882-ből. A Főszékesegyházi Kincstárat a szentélytől északra találjuk. Bejárata a kupola északkeleti sarkából nyílik. Ez Magyarország leggazdagabb egyházi kincstára, amely világ- viszonylatban is kiemelkedő ötvös- és textilgyűjteménnyel rendelkezik. A gyűjtemény teljes egészében egyházi jellegű. A kincstár egyidős az érsekség alapításával. Eredetüeg a Szt. Adalbert- székesegyház sekrestyéjében őrizték a kincset érő egyházi fölszereléseket. 1304-ben, Esztergom elfoglalásakor Vencel cseh király kirabolta, 1312-ben Csák Máté tette ugyanezt, Zsigmond uralkodása alatt pedig Stibor vajda esztergomi várkapitány. Beckensloer János érsek (1474— 79) Frigyes császárhoz szökve (1476) szintén jelentős mennyiségű kincset tulajdonított el innen. II. Lajos király a török elleni háborús kiadásokra az 1520-as években fölhasználta a kincstár egyes darabjait, az arany- és ezüsttárgyakból pénzt veretett. 1530 körül hasonlóképpen járt el Szapolyai János király is. A török veszély elől a kincstárat Nagyszombatba, 1566-ban Pozsonyba vitték, majd a későbbi időkben a háborús veszélyek elől mindig más és más biztonságos helyre szállították. Az utóbbi négy évszázadban viszonylag csekély kár érte, bár két esetet föl kell jegyeznünk: 1683-ban, Bécs török ostroma idején Kollonich Lipót lefoglalta a Szelep- csényi érsek bécsi házában őrzött székesegyházi kincstár egy részét. Bécs védelmi kiadásait részben a félmillió forintot kitevő műkincsek értékesítéséből fedezték. A napóleoni háborúk idején a hadikincstár kötelezte a kincstárat beszolgáltatásra. A legkorábbi leltár 1528-ból való, s ha ezt összevetjük a maival, bizony nagyon kevés darabot találunk, amely a régi összeírással azonosítható. A XVII —XIX. század közötti időből viszonylag jelentős számú ötvös- és textilművészeti alkotás maradt fenn, a korábbi századokból annál kevesebb. A Karoling-kort például egyetlen kristálykereszt képviseli, az Árpád-kort nyolc, az Anjou-kort négy ötvösmű, illetve egyetlen kárpit. A XV. századból 27 ötvösmű és 22 textília maradt fenn, a XVI. századból nyolc ötvösmunka és tíz textil ismeretes. A kincstárat az anyag gazdagságához képest viszonylag szűk térre zsúfolták össze s a régi, elavult vitrinekben nem minden 119
