Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

lotából. Az 1760-as években a tereprendezések és az érsekség tervezett visszatelepítése kapcsán a palota keleti maradványait részben elbontották. Ha az új Főszékesegyház alapkövét letevő Rudnay érsek tervei a XIX. század első felében maradéktalanul megvalósultak volna, akkor egy hatalmas klasszicista épület- együttessel ugyan gazdagabbak lennénk, viszont szegényebbek a középkori magyar művészetnek még romjaiban is csodálatos emlékével, a királyi palotával.

A maradványokat 1934 és 1938 között Lépőid Antal kanonok és Gerevich Tibor művészettörténész tárta föl, majd a régészeti munkák az 1950—60-as években folytatódtak. Lépőid Antal hosszas történeti kutatások után határozta el, hogy az általa sejtett helyen megkezdi a régi királyi palota feltárását, amelyre az akkori érsektől, Serédi Jusztinián hercegprímástól engedélyt is kapott. Lux Kálmán építész segítségével láttak munkához. Rábukkantak arra a lépcsőre, ami a kápolna és a várpalota bejáratához vezetett, a kápolna bélletes román stílusú kapuja is előkerült, belsejében a csodálatos freskókkal. A törmelék eltávolítása után arra is fény derült, hogy a Simor János érsek által kápolnává alakított középoszlopos terem eredetileg az Árpád- kori palota lakóhelyisége volt. Egyre mélyebbre hatolva felfedezni vélték István és Géza fejedelem palotáját. A legkorábbi maradványokat azonban csak Nagy Emese ásatásai során találták meg és hitelesítették az 1960-as években. Már a harmincas évek ásatásai nyomán nagyszabású munkába kezdett a fiatal magyar műemlékvédelem. Lux Kálmán tervei és Várnai Dezső felügyelete mellett a csonka maradványokat kiegészítették, helyreállították. Az esztergomi „műemléki iskola” helyreállításai szolgáltak mintául az 1945 utáni egyre nagyobb arányokban kibontakozó országos műemléki feltáró- és helyreállító tevékenység számára.

A királyi palota legdíszesebb részeit egy épségben maradt boltozatos terem fölötti teraszról érjük el, amelyre lépcső vezet fel. A jelenlegi bejárat a lépcső mellett a földszinten van.

Innen egy kisebb barokk termen át juthatunk a feltárt királyi palota jelenleg látható, helyreállított részébe. Belépve azonnal szembeötlik az egykori Szt. Adalbert-székesegyház pompás díszkapujának a „Porta Speciosa”-nak színes makettje, amelyet egy XVIII. századi kép alapján készítettek el. Mellette a kapu eredeti színes, vörösmárvány töredékei sorakoznak. A kőtár a palota és a székesegyház föltárása során talált faragványok egy részét tárja a látogatók elé. Ez az épületrész csak alapjaiban középkori, a török korban ugyanis összeomlott a palotának ez a szakasza és hevenyészett módon építették át a katonaság számára. A kőtárban látható a Szt. Lőrinc-templom záróköve, címeres emléktábla Zsigmond 1403. évi ostromával kapcsolatban, egy XIV. század végi kápolna alapköve stb.

99