Wallon Emma: Az esztergomi Széchenyi tér (1963)

templom is. A város elnéptelenedett, elpusztultak a környék virágzó falvainak százai.

Esztergom királyvárosban hosszú időre megdermedt az élet. S ha maradt még néhány ház a piactéren, azok az 1683-as felszabadító háború ágyúinak estek áldozatul.

* * *

A török megszállás és a felszabadító háború után az Árpád-korban virágzó Esztergom gyászos képet mutatott. Rombadőlt házak, tátongó üres udvarok, pusztulás képe mindenütt. Néhány ember lézengett csupán az elhagyott városban, vagy négyszázan ezen a nagy területen. A környező falvak magyar lakossága is kihalt. Az 1683-i felszabadulás után csak négy község épült újjá, az esztergomi polgárváros, a Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező ; ezek közigazgatásilag sokkal későbben, 1895-ben egyesültek.

Az újrakezdés keserves volt, uralkodói pártfogás nélkül, szerény anyagi lehetőségekkel nehéz volt romokból ismét várost építeni. A prímás csak 1820 után helyezte vissza székhelyét Esztergomba s akkor is a Vízivárost, az egyházi városrészt támogatta. A polgárváros visszatelepedő lakossága a maga erejéből fogott hozzá a munkához, s már 1690-ben megindult a városi élet. 1708-ban I. József Esztergomot szabad királyi város rangjára emelte.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában a város magyar eredetű, főleg a földesúri túlkapások elől menekült jobbágyokból alakult polgársága, Bottyánnal együtt a szabadságharc mellé állt. A kurucok csak rövid időre tudták birtokukba ejteni Esztergomot. A szatmári békét követő megtorlás során a fiskus a már elhunyt Bottyán János ingatlan és ingó vagyonával együtt hatvankilenc kuruc család vagyonát kobozta el s juttatta labanc kézre. A kuruc háborúk a városi hatóság 1710. évi összeírása szerint 88000 forint kártérítési követeléssel sújtották Esztergom lakosságát. Megindult a kamara erőteljes német betelepítése. A polgárság körében viszont erős visszahatás támadt, Bél Mátyás leírása szerint a szlovákok és németek is tanulták a magyar nyelvet, sőt az idegenajkú szülők sokszor már saját gyermekeiket sem értették, mert azok magyarul beszéltek.

A polgárváros szűk területén kevés terjeszkedési lehetőség kínálkozott. Ez a körülmény arra késztette a lakosságot, hogy a földművelésen kívül iparral és kereskedelemmel is foglalkozzék.

A városi élet kezdetével az iskolaügy is előtérbe lépett. Az 1694-ben jezsuita irányítással indult gimnázium 1809-ben bencés vezetéssel a polgárvárosba került. A gimnázium nagy hatással volt a város kulturális életére.

U