Wallon Emma: Az esztergomi Széchenyi tér (1963)

7. A Széchenyi tér az 1876-os árvíz idején Az érsekség 1820-ban Nagyszombatból történt visszatelepülése után az ország egyházi középpontjává tette az esztergomi egyházmegyét. Fel­épült a bazilika, a primási palota. Simor János érsek nevéhez fűződik a Kincstár, a Simor-könyvtár, a Bibliotheca, a Keresztény Múzeum meg­alapítása (1876) s a primási és káptalani levéltárak újjárendezése. A város polgársága a XIX. század első felében már belekapcsolódott a reformkor haladó mozgalmába. 1831-ben Esztergom vármegye közön­sége fordult elsőként a Magyar Tudós Társasághoz a mesterségek magyar műszavainak, továbbá a magyar népdaloknak és népszokásoknak össze­gyűjtéséért. Kamenszky István Esztergom vármegye főorvosa írta az első magyar nyelvű orvosi értekezést.' 1845-ben Kossuth Lajos mint „únyi közbirtokos” írásban jelentette be Esztergom vármegyének a közteherviselésben való részvételét. 1848 márciusában megalakult a nem­zetőrség. Az esztergomi nemzetőrök sorában harcolt Bauer Antal tüzér, később Pór Antal néven az Anjou-kort feldolgozó történetírónk. A XIX. sz. negyvenes éveiben Esztergomban is kibontakoznak a kapitalista fejlődés kezdetei. Már a XIX. sz. első éveiben megindult az Esztergom-dorogi szénmedence feltárása, melynek kapitalista üzemelte­tése a század második felére esik. 1845-ben létrejött az Esztergomi Taka­rékpénztár. Miután az érsekség 1820-ig Nagyszombatban székelt, a városi élet súlypontja a XVIII. sz. folyamán ismét a királyvárosba helyeződött át. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom