Balogh Albin: Vezető az esztergomi régészeti múzeumban (1941)

agyägcsörgö volt a kis urna mellett, egy másikban pedig egy kis fedeles edény úgy volt elkészítve, hogy két oldalt fonállal fel lehetett függeszteni.

Az V. szekrény agyagedényei még változatosabb formákat mutatnak : urnák, kisebb- nagyobb tálak, bögrék, csészék sorakoznak. Különösen is feltűnők a barti és a dorogi mészbe- tétes edények finom kivitelükkel, a kéméndiek érdekes alakjukkal. Az esztergomi Várhegy szentgyörgymezei lejtőjéről került edényeknek egészen különleges formájuk van : szinte kettős edények, melyeknél az alsó rész kisebb, mint a szájnál széttáruló felső. — A bronztárgyak között új formákban jelenik meg a dísztű, köztük a hatalmas bajóti. A véső alakjának fejlődése is tanulságos : a lapos, nyeles véső szárnyas vésővé alakul át, hogy ez végül helyet adjon a tokos vésőnek. — Megjelenik a háromszög alakú tőr is (Süttő), mint könnyen kezelhető, veszedelmes fegyver. — A bronz mellett az ékszer legnemesebb anyaga, az arany is feltűnik már, egyelőre még igen szerény mértékben.

A VI. szekrényben két nagy csoportban babaedények vannak elhelyezve, a nagy használati és áldozati edények miniatűr másolatai, meg több agyagcsörgő annak bizonyságául, hogy a gyermek iránt való szerető gondoskodás az őskorban sem hiányzott a családokban. — Érdekes ellentéte ezeknek egy ujpiszkei nagy urna igen gazdag mészbetétes dísszel. — Különös figyelemre tarthat számot egy sárisápi nyaklánc, mely csupa fehér csigából van ösz- szeállítva.

15