A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A Sátorkőpusztai-barlang feltárásának története
A SÁTORKŐPUSZTAI-BARLANG FELTÁRÁSÁNAK TÖRTÉNETE A Nagy-Strázsa-hegy erősen lepusztuló rögének DK-i oldalában találjuk a Sátorkőpusztaibarlangot. A területről korábbi időkben semmi adat nincs arról, hogy ezen az oldalon bármiféle üreget ismertek volna, bár a letermelt sziklafalon több felfelé mutató repedés mentén láthatóak hidrotermális jelenségekre utaló nyomok: felszakadt kürtők maradványai, nagy repedések, gömbüst maradványok, amelyeken egykor a mélyből feltörő vizek munkájának nyomai felismerhetők. A területet korábban az Esztergom-Táborban kialakított egykori fogolytábor és a katonai egységek használatában a Hadikincstár birtokolta. A Kis-Strázsa-hegyen és a Nagy-Strázsahegyen több kőbánya müvelését kezdték meg a második világháború idején, ahonnan mészkövet termeltek és szállítottak el. 1944 -ben a Strázsa-hegy DK-i oldalán is megkezdték a kőbányászatot, amelynek munkálatai során több kisebb üreg is feltárult, de semmi adat nincs arra vonatkozóan, hogy bárki is felfigyelt volna ezekre, amelyek közül több is egybekapcsolódott a felszín alatt néhány méter mélységben. A felfedezés A háború befejezése után - 1946 júniusában - dorogi természetbarát fiatalok járták be a területet, hogy a környék kedvelt kirándulóhelyét megtisztítsák a szerte előforduló hadianyagoktól, aknáktól. A nem kis veszélyeket rejtő elfoglaltság során keresték fel az elhagyott kőfejtőt is, ahol a falban lyukak keltették fel a figyelmüket. Megtekintésükkor látták, hogy a jelentéktelen külsejű üregek befelé tágulnak, s megkísérelték a leereszkedést is. Azonban lámpa és felszerelés nélkül nem látták, meddig hatolnak a barlang járatai, ezért a következő szakosztályi gyűlésen számoltak be felfedezésükről, ahol elhatározták az új barlang felkutatását. Ekkor már felszerelkeztek lámpákkal és bemásztak a legalsó, szúk bejáraton, majd tovább merészkedtek. A kis csapat tagjai Várhidi Károly, Várhidi Rezső, Krampe Géza, Legény Károly és Virág Imre voltak, akik addig ereszkedtek a barlangba, míg a nagy aknáig nem értek. A járatokat itt már gazdagon borította kristályos képződmény, s földön fekvő darabokat is találtak, amelyeket vélhetően a kőbányai robbantások törtek le. A mintadarabokat magukkal vitték, s a dorogi ifjúsági klubban vitrinben állították ki. A következő alkalommal már kötelet is vittek magukkal, s bejárták az egész barlangot. Az itt látottak nagy lelkesedéssel töltötték el a fiatalokat, s boldogan számoltak be a barlang szépségéről. A csoport tagjai három ízben keresték fel a barlangot, mindannyiszor gazdagítva gyűjteményüket is. Eközben alakult meg a Természetbarátok Turista Egyesületének dorogi csoportja, s a TTE alakuló gyűlésére leutazott Budapestről Erős József, a szövetség főtitkára. A vitrinben látott anyagról érdeklődve a fiúk elmesélték felfedezésüket, (mintát is adtak az ásványokból), amelyről a főtitkár a szövetség következő budapesti ülésén tájékoztatta Venkovits Istvánt, akiről ismert volt, hogy érdeklik az ásványok. A mutatott minták valóban felkeltették Venkivits érdeklődését, aki a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott, s módja volt arra, hogy a bejelentésnek utána nézve, a barlangot felkeresse. Abban az időszakban egy Mecseken folyó munkálatot kellett befejeznie, ezért megállapodott Jakucs Lászlóval, - aki egyetemistaként, és mint a barlangkutatással foglalkozó fiatal, sokszor járt a Földtani Intézetben - hogy rövidesen együtt felkeresik a barlangot. 11
