A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A Sátorkőpusztai-barlang feltárásának története

Jakucs Lászó kíváncsisága azonban nagyobb volt, ezért augusztus 28-án egyedül utazott le a területre, hogy utána járjon a bejelentésnek, bár nem remélte, hogy ott komolyabb barlangot fog látni. A könyveiből részletesen ismerjük Jakucs érzéseit, amikor a barlang sötétjébe leereszkedve olyan különleges világot pillantott meg, amilyent még addig nem látott. A képződményekkel beborított barlangfalak, s a különleges gömbformák, amelyek a járatokat alkották, rendkívüli hatást tettek a fiatal szakemberre. Mivel komolyabb felszerelést nem vitt magával, ezért ő sem tudott leereszkedni a barlang teljes mélyére, de lelkesedése határtalan volt, úgy érezte, felfedezése egyedülálló a Pilis barlangokban gazdag világában. (Arról nem tudhatott, hogy a dorogi fiatalok már jártak a barlangban.) Később helyesbített: hazánk, sőt Európa legkülönlegesebb barlangját ismerhette meg a Strázsa-hegy mélyében. Természetesen a hazatérő Venkovitsnak beszámolva a látottakról, elérte, hogy még azon a hétvégén sor került a hivatalos bejárásra is. Hárman keltek útra Dorogra, ahonnan a helybéli fiatalokkal történő beszélgetés után felkeresték a barlangot. Mivel ők sem vittek magukkal hágcsót, ezért harmadik társukat, Nickl Matildot, aki a legkönnyebb volt közöttük, kötéllel leeresztették a nagy aknán, s izgatottan várták beszámolóját. A fiatal lány szavaival lelkendezve „írta le" a látottakat, ami arra sarkallta Venkovitsot, hogy megtegye a hivatalos lépéseket a barlang feltárásához szükséges megbízások, engedélyek megszerzésére. Ennek birtokában hamarosan sor került a teljes bejárás mellett a barlang felmérésére, térképének elkészítésére, elsődleges tudományos feldolgozására, amelyet Jakucs Lászlóval együtt készítettek el. A térképezéssel október elejére elkészültek, következhetett a térkép megrajzolásának aprólékos munkája. Ezt a feladatot Jakucs László vállalta magára, s közben rádöbbent, hogy a térkép sok fejtörést okoz a szemlélőknek. A járatok egymást fedő kuszának tünő szintvonalaival nehezen volt értelmezhető, ezért Jakucs László, aki már látott hasonlót, a téli szünet alatt elkészítette a barlang arányosan kicsinyített háromdimenziós modelljét. De az ő feladata lett a felfedezés hivatalos bejelentése után a felfedezőket megillető népszerűsítő munka egy része —————- i

s. 1.1. ábra: A térmodell fotója Az első évek (1946 -tól-1951-ig) A rendkívüli felfedezésnek hamarosan híre terjedt szakmai berkekben, barlangászok között, de az érdeklődő nagyközönség előtt is a rendkívüli felfedezésnek, amely sok látogatót vonzott a barlangba. Csoportosan utaztak a helyszínre szakemberek és kíváncsiskodók, s közöttük ásványgyüjtők is, hogy megtekinthessék az új csoda-barlangot, s szinte senki sem tért haza üres kézzel. Jelezték a dorogi fiatalok is, de maguk a kutatók is tapasztalták, hogy a falakat borító képződményekből egyre több tűnt el. És nem csak a földön heverő, már korábban letört kristályok kezdtek el fogyni, hanem több helyen is gyűjtés durva nyomai látszottak a falakon. Sajnálatos módon megindult egy folyamat, ami már az ötvenes évekre komoly tudományos és esztétikai értékvesztéshez vezetett. Gyűjtött, aki érhette, habár a dorogi fiatalok, akik a terület 12